rés a présen: Milyen volt a Tünet Együttesnek a nyár?
Szabó Réka: Játszottunk a Zsámbéki Színházi Bázison, semmihez sem volt hasonlítható, varázslatos. Aztán a Bánkitó Fesztiválon, otthonos volt, bár kiderült, hogy ülnek a nézőtéren olyanok is, akik visszaállítanák a halálbüntetést. Voltunk a Szigeten, Győrben, a Magyar Táncfesztiválon, és rengeteget próbáltunk, mert két új bemutatóval is készülünk.
| ||
rap: Mik a terveitek a következő évadra?
SZR: November 21–22-én a Voyager 3 a Jurányiban – a Voyager 1-gyel az űrbe küldött aranylemez szabad újragondolása, a mi aranycsipünk összeállítása. Személyes üzenetünk az űrbe az emberiségről, a Földről. Bárki küldhet nekünk inspirációs anyagot a címre. Áprilisban a Trafóban mutatjuk be Weöres Sándor Az éjszaka csodái című verse alapján készülő előadásunkat, amelyben élőben alkotó képzőművész közreműködésével játszunk a vetített kép és a valós szereplő különös viszonyával.
rap: Mikor láthat benneteket még az ősszel a közönség?
SZR: Októberben Amerikába utazik a társulat, mert kaptunk egy álommeghívást: New Jersey egy jelentős nagyszínházába négy előadásra szóló exkluzív szerződést kínáltak – gyertek, nézzetek meg minket! Erre az alkalomra dolgozzuk újra Apropó című estünket, melynek második része real-time videotechnikával működő látványvilággal egészült ki. Az Apropó 2.0 az amerikai debütálás előtt egy alkalommal az Átriumban volt látható szeptember végén, novembertől pedig a MU-ban marad repertoáron. A Kucok interaktív meseszínházi előadásunkat 3–7 éveseknek a Jurányiban játsszuk 1-2 havi rendszerességgel. Az Ardai Petra által rendezett Közhely című darabunk, amely anyagának nagy részét a Moszkva téren gyűjtöttük, a Trafóban lesz még látható, első alkalommal november 3-án.
rap: Hogyan birkóztok meg a független léttel manapság?
SZR: A két évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor az idén kapott pénz harmadából kellett túlélnünk, viszonylagos biztonságban vagyunk, bár annyiból gazdálkodunk, amennyiből 2008-ban működtünk. Új produkcióra nem kaptunk pénzt az NKA-tól – miközben új produkció létrehozása feltétele a működési pályázatban való részvételnek. A jövő továbbra is kiszámíthatatlan.
rap: Saját külön projekted van-e, lesz-e?
SZR: Kábé egy éve rátaláltam egy olyan tréningre, amely visszaadta nekem a mozgás, az erőfeszítés egy időre elvesztett örömét. Ezt megosztom most mindenkivel, aki kíváncsi rá, hétfőn és csütörtökön reggelente fél 10-től a Jurányi Inkubátorházban lévő stúdiónkban – Reggeli torna tudósoknak, művészeknek és postáskisasszonyoknak.
rap: Jársz-e színházi előadásokra, láttál-e más műhelyeket, amelyek tetszettek neked?
SZR: A legnagyobb élmények nyáron a Düsseldorfi Táncvásáron értek – több inspiráló előadást láttam. Olyat, ami elképesztő táncosi-előadói bravúrral hatott, mint a mexikói Moving Borders vagy a koreai Bereishit Dance Company, illetve olyat is, melynek szabad, pimasz, radikális koncepciója volt izgalmas, mint a Ben J. Riepe Kompanie.
rap: Ha történetesen megbíznának egy cirkuszi előadás megrendezésével, milyen lenne az?
SZR: A szereplőit autentikus területről, a parlamentből választanám. Csak az okozna problémát, ki játssza a bohóc, ki a zsonglőr, ki az idomár, ki az egyensúlyozó és ki az erőművész szerepét. Az ötleteket várom a címre.
