Caligula helytartója a Szkénében

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Caligula, Tom Waits, Szikszai Rémusz és a magyar drámairodalom találkozása.


Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Kapcsoljuk Palesztinát, a pontos idő i. sz. 39–41: Caligula helytartója parancsba kapja, hogy vigye be a császár szobrát a zsidók templomába. A szobor – legalábbis Szikszai Rémusz rendezői értelmezésében – igen kicsi darab, ami persze semmivel sem kisebbíti a drámát, mely Székely János 1972-ben született színdarabját minden korban aktuálissá teszi. Játsszák is rendületlen, ezúttal a Vádli Alkalmi Színházi Társulás a soros; eredetileg a Zsámbéki Színházi Bázison mutatták be saját, Tom Waits-daloktól sem mentes értelmezésüket. „Szikszai rendezésének egyik komoly érdeme, hogy a darab mellékszereplőinek életében is megmutatja a diktátor pusztító hatását” – írta kritikusunk (teljes szöveg itt) a Szkéné színpadán látható produkcióról.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.