Caligula helytartója a Szkénében

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Caligula, Tom Waits, Szikszai Rémusz és a magyar drámairodalom találkozása.


Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Kapcsoljuk Palesztinát, a pontos idő i. sz. 39–41: Caligula helytartója parancsba kapja, hogy vigye be a császár szobrát a zsidók templomába. A szobor – legalábbis Szikszai Rémusz rendezői értelmezésében – igen kicsi darab, ami persze semmivel sem kisebbíti a drámát, mely Székely János 1972-ben született színdarabját minden korban aktuálissá teszi. Játsszák is rendületlen, ezúttal a Vádli Alkalmi Színházi Társulás a soros; eredetileg a Zsámbéki Színházi Bázison mutatták be saját, Tom Waits-daloktól sem mentes értelmezésüket. „Szikszai rendezésének egyik komoly érdeme, hogy a darab mellékszereplőinek életében is megmutatja a diktátor pusztító hatását” – írta kritikusunk (teljes szöveg itt) a Szkéné színpadán látható produkcióról.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.