Caligula helytartója a Szkénében

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Caligula, Tom Waits, Szikszai Rémusz és a magyar drámairodalom találkozása.


Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Kapcsoljuk Palesztinát, a pontos idő i. sz. 39–41: Caligula helytartója parancsba kapja, hogy vigye be a császár szobrát a zsidók templomába. A szobor – legalábbis Szikszai Rémusz rendezői értelmezésében – igen kicsi darab, ami persze semmivel sem kisebbíti a drámát, mely Székely János 1972-ben született színdarabját minden korban aktuálissá teszi. Játsszák is rendületlen, ezúttal a Vádli Alkalmi Színházi Társulás a soros; eredetileg a Zsámbéki Színházi Bázison mutatták be saját, Tom Waits-daloktól sem mentes értelmezésüket. „Szikszai rendezésének egyik komoly érdeme, hogy a darab mellékszereplőinek életében is megmutatja a diktátor pusztító hatását” – írta kritikusunk (teljes szöveg itt) a Szkéné színpadán látható produkcióról.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.