Nemrégiben kétszer is elcsíptük egy-egy telefonbeszélgetés erejéig Tom Stoppardot (az eredmény itt és itt olvasható), aki önkezével vitte filmre legnagyobb színpadi sikerét. Mi mással is indíthattunk volna, mint egy rosencrantzos kérdéssel:
Magyar Narancs: Legnagyobb színpadi sikere, a Rosencrantz és Guildenstern halott filmre viteléről azt mondta, hogy azért választotta saját magát rendezőnek, mert csak így látta biztosítottnak, hogy a filmváltozat kellő tiszteletlenséggel viszonyul a darabhoz. Mennyire volt tiszteletlen a saját édes gyermekével?
Tom Stoppard: Csak amennyire a gyermek megkívánta. Tudtam, hogy ha másnak adom, utálni fogom a végeredményt. Mindig ez történik, ha másnak adod: utálni fogod. Te mindig mást hagynál ki, mást tennél hozzá. De szeretném hangsúlyozni: nem vagyok filmrendező, soha nem is tartottam magamat annak. Kaotikus élmény volt az egész, de élvezetes tapasztalat. Ma már másképp csinálnám, az biztos. Tíz percet például biztosan kivágnék a filmből.
MN: Melyik tíz percet?
TS: Nem egyben tízet, hanem összesen ennyit. Apróságokat innen-onnan. Az első negyedórát 3-4 perccel biztosan megkurtítanám. Nem a tartalom, a tempó kedvéért. Elkéne egy kis anyagcsere-gyorsítás. A film metabolizmusát kéne feljavítani. Annak idején, az akkori fejemmel sehogyan sem találtam a felesleget. Ma, ennyi év tapasztalattal a hátam mögött, könnyedén kiszúrom. A szeparációs távolság csodákra képes. Most már mindegy; azért így is megáll a lábán.
Megáll a lábán, nagyon is, s minden bizonnyal megáll a lábán Szikszai Rémusz színpadi verziója is a Szkéné Színházban: Rosencrantzot Nagypál Gábor, Guildensternt Kaszás Gergő, a Színészt Fodor Tamás alakítja, de Bánfalvi Eszter (Gertrud) és Tóth József (Polonius) is feltűnik a darabban. Tóth József betéve tudhatja az egész darabot, hiszen már 20 éve is szerepelt benne – akkor Rosencrantzot adta a Katona híres előadásában.
