Tom Stoppard’s Greatest Hit

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Rosencrantz és Guildenstern halott Szikszai Rémusz rendezésében.
false

Nemrégiben kétszer is elcsíptük egy-egy telefonbeszélgetés erejéig Tom Stoppardot (az eredmény itt és itt olvasható), aki önkezével vitte filmre legnagyobb színpadi sikerét. Mi mással is indíthattunk volna, mint egy rosencrantzos kérdéssel:

Magyar Narancs: Legnagyobb színpadi sikere, a Rosencrantz és Guildenstern halott filmre viteléről azt mondta, hogy azért választotta saját magát rendezőnek, mert csak így látta biztosítottnak, hogy a filmváltozat kellő tiszteletlenséggel viszonyul a darabhoz. Mennyire volt tiszteletlen a saját édes gyermekével?

Tom Stoppard: Csak amennyire a gyermek megkívánta. Tudtam, hogy ha másnak adom, utálni fogom a végeredményt. Mindig ez történik, ha másnak adod: utálni fogod. Te mindig mást hagynál ki, mást tennél hozzá. De szeretném hangsúlyozni: nem vagyok filmrendező, soha nem is tartottam magamat annak. Kaotikus élmény volt az egész, de élvezetes tapasztalat. Ma már másképp csinálnám, az biztos. Tíz percet például biztosan kivágnék a filmből.

MN: Melyik tíz percet?

TS: Nem egyben tízet, hanem összesen ennyit. Apróságokat innen-onnan. Az első negyedórát 3-4 perccel biztosan megkurtítanám. Nem a tartalom, a tempó kedvéért. Elkéne egy kis anyagcsere-gyorsítás. A film metabolizmusát kéne feljavítani. Annak idején, az akkori fejemmel sehogyan sem találtam a felesleget. Ma, ennyi év tapasztalattal a hátam mögött, könnyedén kiszúrom. A szeparációs távolság csodákra képes. Most már mindegy; azért így is megáll a lábán.

Megáll a lábán, nagyon is, s minden bizonnyal megáll a lábán Szikszai Rémusz színpadi verziója is a Szkéné Színházban: Rosencrantzot Nagypál Gábor, Guildensternt Kaszás Gergő, a Színészt Fodor Tamás alakítja, de Bánfalvi Eszter (Gertrud) és Tóth József (Polonius) is feltűnik a darabban. Tóth József betéve tudhatja az egész darabot, hiszen már 20 éve is szerepelt benne – akkor Rosencrantzot adta a Katona híres előadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.