Cari Lekebusch az A38-on

  • 2014. augusztus 25.

Snoblesse

Svéd dj-legenda az őszi technoszezon nyitányán.
false

A stockholmi Cari Lekebusch a nemzetközi technoszíntér egyik legrokonszenvesebb alakja – egyszerre remek, invenciózus dj és több évtizedes rutint felmutató elektronikus zenekészítő. A Kraftwerken, klasszikus elektrón, hiphopon és az e-tánczene detroiti, chicagói és német pionírjainak munkáin edződött Lekebusch a kilencvenes évek elejétől számít fontos és megkerülhetetlen embernek az elektronikus tánczenék világában – a legtöbben talán éppen ekkortájt készített felvételeit és remixeit emlegetik (akár máig ható inspirációként is), ám szerencsénkre Cari később sem hagyta abba a zenekészítést. Ráadásul ő a másik svéd legenda, Adam Beyer Drumcode kiadójának úgyszólván második motorja – de az igazán kivételes az, ahogy a zenei nyersanyagokat szettjeibe illeszti. Lemezlovasi ügyködését lehengerlő energia és jókedv jellemzi, no és persze pajkos kreativitás, melynek segítségével képes arra, hogy szinte minden keze alá kerülő lemezt a tánctér szolgálatába állítson – legyen az Chicago house, detroiti vagy berlini techno, szimmetrikus vagy aszimmetrikus zene, vagy éppen a technotartomány határain kívülről érkező hangos nyersanyag. Joggal zárja tehát a hajón a nyarat, vagy éppen nyitja az őszi szezont – a hűvös éjszakák miatt még jól is esik megbújni a hajó hangfalakkal megrakott gyomrában, ahol a Technokunst-csapat (Isu és Dork) lát vendégül minket.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.