Cari Lekebusch az A38-on

  • 2014. augusztus 25.

Snoblesse

Svéd dj-legenda az őszi technoszezon nyitányán.
false

A stockholmi Cari Lekebusch a nemzetközi technoszíntér egyik legrokonszenvesebb alakja – egyszerre remek, invenciózus dj és több évtizedes rutint felmutató elektronikus zenekészítő. A Kraftwerken, klasszikus elektrón, hiphopon és az e-tánczene detroiti, chicagói és német pionírjainak munkáin edződött Lekebusch a kilencvenes évek elejétől számít fontos és megkerülhetetlen embernek az elektronikus tánczenék világában – a legtöbben talán éppen ekkortájt készített felvételeit és remixeit emlegetik (akár máig ható inspirációként is), ám szerencsénkre Cari később sem hagyta abba a zenekészítést. Ráadásul ő a másik svéd legenda, Adam Beyer Drumcode kiadójának úgyszólván második motorja – de az igazán kivételes az, ahogy a zenei nyersanyagokat szettjeibe illeszti. Lemezlovasi ügyködését lehengerlő energia és jókedv jellemzi, no és persze pajkos kreativitás, melynek segítségével képes arra, hogy szinte minden keze alá kerülő lemezt a tánctér szolgálatába állítson – legyen az Chicago house, detroiti vagy berlini techno, szimmetrikus vagy aszimmetrikus zene, vagy éppen a technotartomány határain kívülről érkező hangos nyersanyag. Joggal zárja tehát a hajón a nyarat, vagy éppen nyitja az őszi szezont – a hűvös éjszakák miatt még jól is esik megbújni a hajó hangfalakkal megrakott gyomrában, ahol a Technokunst-csapat (Isu és Dork) lát vendégül minket.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.