Christoph Schlingensief: Ki az idegenekkel!

  • 2014. április 24.

Snoblesse

Egy lázadó, aki birtokba vette a közteret. Hitlertől a mai Ausztriáig.
false

Hogy mi fán terem a Ki az idegenekkel! című projekt? Először is, a tranzit.hu tárva-nyitva álló irodájában levetítik az Ausländer raus – Bitte liebt Österreich (Ki az idegenekkel – Szeressétek Ausztriát) című filmet, mely a sokoldalú művész, Christoph Schlingensief 2000-ben végrehajtott köztéri intervencióját dokumentálja. A filmet  azon melegében kontextusba is helyezik a hozzáértők: Kathrin Rhomberg független kurátor és lapunk állandó munkatársa, Tompa Andrea színikritikus – moderál: Hegyi Dóra (tranzit.hu). Aki marad a beszélgetés után is, a 2010-ben elhunyt Schlingensief filmjeiből láthat maratoni válogatást. A kínálatban szereplő művek: Das deutsche Kettensägenmassaker (A német láncfűrészes vérengzés), The African Twin Towers (Az afrikai ikertornyok), My Wife in Five (Feleségem öt részben), 100 Jahre Adolf Hitler – Die letzten Stunden im Führerbunker (Adolf Hitler 100 éve – Az utolsó óra a Führerbunkerben).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.