Clark a Teslában

  • 2014. december 8.

Snoblesse

Az egyik legizgalmasabb brit elektronikus zenei előadó nyitja a Teslát.
false

Christopher Clark féltett kincs a Warp kiadó portfóliójában: egy kivételes kompozíciós érzékű, a hangokkal és hangulatokkal mesterien bánó elektronikus zenekészítőről beszélünk. Egy nagyszerű tavalyi dupla remixgyűjtemény (Feast/Beast) és egy tavaszi beharangozó E.P. (Superscope) után idén novemberben érkezett a puritán című új nagylemez (Clark), amely, ha lehet, ismét újradefiniálta mindazt, amit Clarkról gondolunk – ahogy a maga szempontjából ő is újraértelmezte az elektronikus tánczene lehetőségeit. Először is az egész zeneanyag (centrális elemei mindenképpen) sokkal direktebben szólnak a táncparkettnek: a rövidebb, jól megragadott zenei hangulatok rendre mintegy megágyaznak a hosszabb lélegzetű daraboknak – miközben Clark a maga 2-3 perces számaiban is annyi ötletet halmoz fel, hogy szinte sajnáljuk, amiért ilyen gyorsan szakadnak félbe, átadva helyüket egy másik sziporkának. Kreatív keze alatt új értelmet nyer a house, a techno, az ambient hagyomány ezt most szombaton, a frissen nyíló Tesla Klubban bizonyíthatja. Az est főhőse élőben is mesteri szettjeiről ismert – nem véletlen, hogy olyan nevekkel osztozott már színpadon, mint Drexciya vagy Jeff Mills – a sydneyi operaháztól egészen a berlini Berghainig.


Dj-programmal érkezik még az idén a berlini Sinnbus kiadónál remek bemutatkozólemezzel jelentkező német The/Das duó egyik fele, és a pulthoz járul még a magyar dj-k krémje is (például a legendás Crimson, Chrom, Isu trió).

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.