Munk a Fogasházban

  • 2014. december 8.

Snoblesse

Egy német dj-legenda, akinek funkból van a lelke.
false

A Munk formációt eredetileg duóként hozta létre a legendás hírű, még 1999-ben gründolt német Gomma kiadó két rafinált ízléssel megáldott alapítója: Mathias Modica és Jonas Imbery. Utóbbi azonban a 2008-as Cloudbuster album elkészültét követően kiszállt a produkcióból, és mostanában Teloniusként készít figyelemre méltó, finom house-okat. A Munk zenéje maga is alapos fazonigazításon esett át működésének jó évtizede alatt – s ez legalább annyira egyfajta szerves fejlődés eredménye, mint a menet közbeni személycseréé. A korai Gomma-kiadványok (no és persze a 2000-től kiadott első Munk EP-k, maxik) a maguk korában előremutató és trendi, kemény elektróba, house-ba oltott absztrakt funkhangzása máig emlékezetes – a felszíni lüktetés alól rendre felhabzott a gondosan elaborált, történelem előtti diszkóalap. Az új évtized Munk-lemezei némileg mások: a már egyedül Modica által összerakott 2011-es The Bird And The Beat sok vokállal (számos tracken a nagyszerű Pollyester, azaz Polina Lipovskaja közreműködésével) szólal meg: a 4/4-es lüktetés mondhatni a régi, de a hangzás még tovább finomult. A legfrissebb, alig pár hónapos Chanson 3000 dinamikus, érzéki és módfelett élvezetes zeneanyagot rejt: zömmel vokális, megcsavart diszkóból, ravaszul manipulált house-ból építkező, jelentős részben slágergyanús szerzemények sorakoznak egymás után, néhány olyan instrumentális csemegével kiegészülve, mint a hibátlan partibomba Analogue Attitude. Mathias oldalán közreműködőként ezúttal a Londonból Berlinbe települt Mona Lazette-et találjuk, aki Mama művésznéven számos lemezen (például Tiefschwarz-EP-ken) énekelt már – idén pedig közös EP-t és egy teljes albumot készített a görög house-varázsló Argyval. Az ő hangja (kiegészülve az ezen az albumon bemutatkozó Lizzie Paige énekével) kifejezett soulos ízt kölcsönöz az amúgy is forró hangulatú lemeznek. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Mathias az utóbbi évtizedben nem csupán trendteremtő (a brit zenei sajtó által is a DFA-kiadóvezető, LCD Soundsystem-legenda James Murphyhez hasonlított) szerző-producernek, de menő és kreatív dj-nek is számított – elektrofunkból, house-ból, diszkóból és ezek vegyülékeiből összerakott, szellemes szettjei több mint táncra ingerlőek. Mindezt nyilván megmutatja Luca-nap éjszakáján, egy boszorkányos estén – nem mellesleg a Deck Attack partisorozat születésnapján.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.