Munk a Fogasházban

  • 2014. december 8.

Snoblesse

Egy német dj-legenda, akinek funkból van a lelke.
false

A Munk formációt eredetileg duóként hozta létre a legendás hírű, még 1999-ben gründolt német Gomma kiadó két rafinált ízléssel megáldott alapítója: Mathias Modica és Jonas Imbery. Utóbbi azonban a 2008-as Cloudbuster album elkészültét követően kiszállt a produkcióból, és mostanában Teloniusként készít figyelemre méltó, finom house-okat. A Munk zenéje maga is alapos fazonigazításon esett át működésének jó évtizede alatt – s ez legalább annyira egyfajta szerves fejlődés eredménye, mint a menet közbeni személycseréé. A korai Gomma-kiadványok (no és persze a 2000-től kiadott első Munk EP-k, maxik) a maguk korában előremutató és trendi, kemény elektróba, house-ba oltott absztrakt funkhangzása máig emlékezetes – a felszíni lüktetés alól rendre felhabzott a gondosan elaborált, történelem előtti diszkóalap. Az új évtized Munk-lemezei némileg mások: a már egyedül Modica által összerakott 2011-es The Bird And The Beat sok vokállal (számos tracken a nagyszerű Pollyester, azaz Polina Lipovskaja közreműködésével) szólal meg: a 4/4-es lüktetés mondhatni a régi, de a hangzás még tovább finomult. A legfrissebb, alig pár hónapos Chanson 3000 dinamikus, érzéki és módfelett élvezetes zeneanyagot rejt: zömmel vokális, megcsavart diszkóból, ravaszul manipulált house-ból építkező, jelentős részben slágergyanús szerzemények sorakoznak egymás után, néhány olyan instrumentális csemegével kiegészülve, mint a hibátlan partibomba Analogue Attitude. Mathias oldalán közreműködőként ezúttal a Londonból Berlinbe települt Mona Lazette-et találjuk, aki Mama művésznéven számos lemezen (például Tiefschwarz-EP-ken) énekelt már – idén pedig közös EP-t és egy teljes albumot készített a görög house-varázsló Argyval. Az ő hangja (kiegészülve az ezen az albumon bemutatkozó Lizzie Paige énekével) kifejezett soulos ízt kölcsönöz az amúgy is forró hangulatú lemeznek. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Mathias az utóbbi évtizedben nem csupán trendteremtő (a brit zenei sajtó által is a DFA-kiadóvezető, LCD Soundsystem-legenda James Murphyhez hasonlított) szerző-producernek, de menő és kreatív dj-nek is számított – elektrofunkból, house-ból, diszkóból és ezek vegyülékeiből összerakott, szellemes szettjei több mint táncra ingerlőek. Mindezt nyilván megmutatja Luca-nap éjszakáján, egy boszorkányos estén – nem mellesleg a Deck Attack partisorozat születésnapján.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.