Dés András vendége: Nyáry Krisztián

  • 2013. április 9.

Snoblesse

Dzsesszkísérettel szeretnek a magyar irodalom nagyjai.


„Nyáry Krisztián előbb a maga és Facebook-barátai, majd mások és mások Facebook-barátai szórakoztatására kiposztolja; közérthető mondatokba, kicsi és kerek, de a posztológia szabályai szerint szinte epikus hosszúságú történetekbe foglalja a magyar irodalom szívügyeit. Dőlnek a like-ok, M. Zsigmond 1400-at hoz, F. György 2000 fölé megy – ezek már gasztroblogger-nagyságrendek, pedig egyedül Márairól mondható el, hogy palacsintát neveztek el róla.” Mint azt kritikánkban (lásd itt) is megírtuk, ennyi az előtörténete az Így szerettek ők című kötetnek, melyben a szerző kibővítve tette közzé az FB-n oly népszerű szerelem- és irodalomtörténeti bejegyzéseit. Alighanem sokat hallhatunk a magyar irodalom klasszikusainak szerelmi életéről a Konzervnyitó Akciócsoport legújabb estjén is, s miközben Nyáry a híres szívügyek közt kalauzol, Dés András és barátai alkalomhoz illő dzsesszt játszanak.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.