Dokumentumfilmek estje

  • 2013. február 12.

Snoblesse

Koldusgyerekek, romagyilkosságok, Magyarország – támadnak a dokumentumfilmek.


A játékfilmkészítéssel (Zsötem, Közel a szerelemhez, Getno) is foglalkozó Salamon András legutóbb a Tarr Béla nevével fémjelzett Magyarország 2011 című szkeccsfüzérben (kritikánk róla itt) mutatta meg, mit gondol a helyről, ahol élünk. A Repülj, madár, repülj című kisfilm is látható lesz Salamon több kisfilmjével (Koldusgyerekek, Meséld el…, Tíz év múlva, Nightfall) egyetemben a Dokumentumfilmek estjén, de ugyanitt vetítik Gerő Péter Másik Magyarország – Reality részletek című, szociális munkásokról szóló filmjét. Az estet Csillag Ádám Járvány című filmjének részlete zárja: Csillag a romagyilkosságok helyszínéről tudósít, megszólaltatva a  gyászoló hozzátartozókat, a barátokat, az ismerősöket, a hivatali embereket és az ügyvédet is. A vetítések között az alkotókat lehet kérdezni.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.