Emlékek tava

  • 2015. június 1.

Snoblesse

Balatoni nyaraink kortárs képzőművészek és költők szemével.
Kovács Olívia: Mások múltja potkeréken

Kovács Olívia: Mások múltja pótkeréken

 

Emlékszem, mennyire vártam
a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt.
És persze nem jött, de ilyenek a kékszemű lányok.
Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát.
Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.

Nem, nem KFT-koncert lesz, de mivel a balatoni nyár a fő- és egyben melléktémája is a  Szentbékkállán megnyíló kiállításnak, kihagyhatatlannak tűnt idézni az örökbecsű sorokat. De ne komolytalankodjunk, inkább forduljunk a kurátorokhoz, Bódi Kingához és Farkas Zsófiához, igazítsanak el ők a lényeget illetően:

„A Szentbékkállán megnyíló kiállítással fiatal kortárs képzőművészek és költők Balaton-reflexióin keresztül kívánunk bemutatni egy szubjektív, néhol a múlt homályába vesző, töredezett, ám minden elemében igaz Balaton-szeletet, így elevenítve fel egyéni és kollektív emlékeinket.”

Hát, így valahogy. Az egykor fogadóként, valamint dézsma- és borospinceként működött Pegazus épületkomplexumában megvalósuló tárlaton elmúlt balatoni hangulatok, történetek, fotókon megörökített élmények, képeslapokról elkapott mondatok elevenednek meg kortárs képzőművészeti és irodalmi interpretációkban.

Megnyitó: július 11., 18.00 óra. A kiállítást Aknai Katalin művészettörténész és Alföldi Róbert közös performansz keretében nyitják meg.

Június 15-ig az emlekektava [at] gmail [dot] com e-mail címre bárki elküldheti írásos és képi balatoni emlékeit, amelyek aztán installatív formában helyet fognak kapni a kiállításon a műalkotások mellett.
emlekektava [at] gmail [dot] com

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.