Erdős Virág és Bartolf Zsuzsa estje

  • 2013. február 6.

Snoblesse

„Magyarország szélén vagyon egy almafa” – haza versek és népdalok.


Haza versek és régi magyar népdalok találkoznak az efféle találkozásokra mindig nyitott Pepita Ofélia bárban. A haza verseket Erdős Virág költő, a régi magyar népdalokat Bartolf Zsuzsa népdalénekes szolgáltatja. Ízelítőképpen álljon itt egy vérbeli haza vers.

 

 

 

 

 

Erdős Virág: Édes Hazám

hadd ülök az

öledbe

minden búmat-bánatomat

feledve

sose hagyj el mindörökre

velem légy

mit számít hogy nem vagyok még

tizennégy

 

bóklászom a vadregényes

tájaidon

nem ütközöm meg a titkos

vágyaidon

és ha egy kis szeretetet

kiharcolok

azon se kell paráznod hogy

befalcolok

 

szívem minden melegével

leszoplak

az okosok úgyis mindent

beszopnak

ugyan minek futnék meg hát

hova is

magyar vagyok mégha félig

roma is

 

igény szerint kiköpöm vagy

lenyelem

mégse ingyen pusztítom a

kenyerem

ünnepnapon csoki ropi

kóla

Édes Hazám gondoskodik

róla

 

nem izgat föl engem már az

isi se

szaladgáljon oda csak a

pisise

nincsen annál alaposabb

honismeret

mint amit a magam bőrén

megismerek

 

házunk előtt folyik el a

kanális

akkor szép a szerelem ha

anális

felkínálom minden rejtett

zugomat

ráadásul legkisebbik

hugomat

 

önként vagyok veled naná

dalolva

még ha nem is járunk össze-

karolva

nincsen ebben semmi extra

áldozat

mindig van egy

eggyel durvább változat

 

kiülök a Duna-Tisza

közére

kivezérel az én szívem

vezére

bár ne lenne rajtam ez az

émelygés

üzletszerűbben menne a

kéjelgés

 

nem kell tőlem féltened a

tárcádat

tessék itt van mutatom a

bárcámat

tiszta vagyok mint a vízbe

fulladás

bár van egy kis

kismedence-gyulladás

 

Édes Hazám legkedvesebb

kliensem

szép vagy jó vagy másnak nem jut

ilyen sem

áhitattal suttogom a

neved is

csókolom ha el-eljár a

kezed is

 

ha megnövök úgy kell nekem

eladnak

rám se néznek inkább tovább

haladnak

akad másik az ilyenek

helyébe

némi ellenszolgáltatás

fejébe'

 

dongó darázs dolgozik a

virágon

nincsen ennél klasszabb hely a

világon

ha vigyázok nem is nagyon

ér baj

vagy a rendőr visz el vagy a vér-

baj

 

Édes Hazám hadd legyek a

himnuszod

hadd fényezzem tovább fényes

nimbuszod

amennyire csak a szitu

engedi

szeretném a dicsőséged

zengeni

 

(A Trabantfejű Nő, Palatinus, 2011)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.