Ezek tragikus akciófotók - Marjai Judit fotóművész

  • rés a présen
  • 2016. június 17.

Snoblesse

Csendélet / Still Life - Marjai Judit kiállítása az A38-on

rés a présen: Női tematikák kötődnek hozzád leginkább. Milyen korszakaid voltak?

Marjai Judit: Noha régóta fotózom, 2005 körül egy radikális váltás fontossá tette, hogy az addig elfojtott gondolatok felszínre törjenek, így tehát a női identitás és szabadság kérdése nem konstruált művészi koncepcióként, hanem a lenni vagy nem lenni elemi erejű kérdéseként tört felszínre. Előbb volt a kép, aztán a gondolat. Az első komoly anyag a KádEr című volt, és arról szólt, ahogy „a nő élete lefolyik a kádban”, Karafiáth Orsi volt a fő figurája. Aztán jött a női háztartási munkasztereotípiákkal foglalkozó, Jelenetek a dologházból, amit most visszatekintve didaktikusnak érzek. A Hideg és meztelen volt az a pont, amikor spontán létrejött a fókusz: a téma kvintesszenciája és az egyedi stílus összeért.

rap: Mi fordított most a mikrovilág felé?

MJ: Egyik nap felkeltem, és a virágok felé indultam a piacon. Mivel általában vagy temetésre, vagy gemütlich hazugságokra használjuk a vágott virá­got, meglepődtem magamon. Elég lusta vagyok, de munka közben rájöttem, hogy olyan kevés idejük van, hogy koncentráltan velük, illetve a bennük lakozókkal kell lennem. Vicsorognak, lélegeznek, vágynak, szeretkeznek, fenyegetnek és gyönyörűségesen haldokolnak – sokkal hosszabban, mint ahogy éltek. Úgy éreztem, hogy ha nem mutatom meg másnak, akkor senki nem fogja tudni, hogy mi történik ott. Nincs semmi, csak a virágban rejtőző, velem kommunikáló és én, folyamatos mozgásban egy közepes Nikonnal a kezemben. Ezek tragikus akciófotók.

false

 

Fotó: André Stein

rap: Árad ezekből a képekből a szexualitás.

MJ: Mapplethorpe nem a virágokra volt kíváncsi, nem volt viszonyuk, az ő szoborszerű virágképei egy borzasztó erős szexuális szimbólumrendszerben állnak és az aktusról szólnak. Mivel engem együtt élni hívtak, sokkal több réteggel kellett találkoznom. A szexualitás itt az elmúlás előjátéka: ezek a képek az Időről szólnak. Ekképp a szexualitás itt inkább sóhaj, zörejek, hangok.

rap: Mikor és hol látható a kiállítás?

MJ: Az A38 hajó kiállítóterében július 3-ig. Több mint 30 kép festővásznon, sok közülük nagy méretben. Ami nem fér fel a falra, az július 25-től a debreceni Modemben lesz a Tapasztalt Ecsetek dzsesszfúziós formáció képzőművész tagjaival közös kiállításon.

rap: Ki segít?

MJ: Ha az ember kívülről érkezik, külön megemlékezik azokról, akik elég bátrak vagy vakok, hogy segítsenek. Wahorn András a modellem és az egyik mentorom, ő vitt be a Tapasztalt Ecsetek zenei formációba, ahol néhány Munkácsy- meg Balázs Béla-díjas képzőművésszel kerültem össze zenélni, és elkezdtek alkotóként is meghívni a koncertekhez kapcsolódó közös kiállításokra. Itt ismertem meg Szurcsik Józsefet, aki a mostani kiállításom kurátora; végtelen türelemmel nézte végig velem a több ezer képet. Ő mondta, hogy ezek már inkább festmények, illetve az én alkotói jellegem is inkább képzőművészeti indíttatású. A saját, külön utamon keveredtem ide. Elég zárt ország ez, duplán kell jónak lennem, hogy a hivatalos művészeti kánon befogadjon. Viszont néhány nagy művész és a piacon a néni fotóművésznek hív.

rap: Ha lenne férfisorozatod, kiket fotóznál?

MJ: Mapplethorpe-ot meztelenül, virágokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.