Fassbender és az Éhség

  • 2012. február 23.

Snoblesse

Az Éhségben fogyott, a Shame-ben a nőket fogyasztja.


 

Itt a Shame, a film, amiért Michael Fassbendert a legjobb színésznek kiáltották ki Velencében, és itt a friss Narancs, amiben kimerítő interjút közlünk a szupersztárrá avanzsált Shame-színésszel. Hasonló alkalomra évekkel ezelőtt került sor, talán az utolsó pillanatban, amikor Fassbendert még el lehetett érni telefonon – akkor korabeli filmjeiről, az Akváriumról és az Éhségről faggattuk. Most, hogy bemutatták a Steve McQueen rendezte Shame-et, visszatér a mozikba az Éhség, McQueen és Fassbender első közös alkotása, mely az északír Bobby Sands éhségsztrájkjának utolsó hat hetét követi nyomon. Ismét mozikban tehát a film, amelynek kedvéért Fassbender súlyos kilóveszteségeket szenvedett el, s ezzel bebocsátást nyert a filmművészet nagy fogyókúrázóinak elitklubjába.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.