Fassbender és az Éhség

  • 2012. február 23.

Snoblesse

Az Éhségben fogyott, a Shame-ben a nőket fogyasztja.


 

Itt a Shame, a film, amiért Michael Fassbendert a legjobb színésznek kiáltották ki Velencében, és itt a friss Narancs, amiben kimerítő interjút közlünk a szupersztárrá avanzsált Shame-színésszel. Hasonló alkalomra évekkel ezelőtt került sor, talán az utolsó pillanatban, amikor Fassbendert még el lehetett érni telefonon – akkor korabeli filmjeiről, az Akváriumról és az Éhségről faggattuk. Most, hogy bemutatták a Steve McQueen rendezte Shame-et, visszatér a mozikba az Éhség, McQueen és Fassbender első közös alkotása, mely az északír Bobby Sands éhségsztrájkjának utolsó hat hetét követi nyomon. Ismét mozikban tehát a film, amelynek kedvéért Fassbender súlyos kilóveszteségeket szenvedett el, s ezzel bebocsátást nyert a filmművészet nagy fogyókúrázóinak elitklubjába.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.