Fassbender és az Éhség

  • 2012. február 23.

Snoblesse

Az Éhségben fogyott, a Shame-ben a nőket fogyasztja.


 

Itt a Shame, a film, amiért Michael Fassbendert a legjobb színésznek kiáltották ki Velencében, és itt a friss Narancs, amiben kimerítő interjút közlünk a szupersztárrá avanzsált Shame-színésszel. Hasonló alkalomra évekkel ezelőtt került sor, talán az utolsó pillanatban, amikor Fassbendert még el lehetett érni telefonon – akkor korabeli filmjeiről, az Akváriumról és az Éhségről faggattuk. Most, hogy bemutatták a Steve McQueen rendezte Shame-et, visszatér a mozikba az Éhség, McQueen és Fassbender első közös alkotása, mely az északír Bobby Sands éhségsztrájkjának utolsó hat hetét követi nyomon. Ismét mozikban tehát a film, amelynek kedvéért Fassbender súlyos kilóveszteségeket szenvedett el, s ezzel bebocsátást nyert a filmművészet nagy fogyókúrázóinak elitklubjába.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.