Lengyel plakátművészet – PL_AKÁTOK

  • 2012. február 23.

Snoblesse

Tomasz Bogusławski kiállítása a Lengyel Intézetben.


A lengyel plakátművészetben már a nyolcvanas évek elején megtörtént a rendszerváltás: a festői stílusú, tradicionális plakátnak leáldozott, az új süvölvények – köztük Tomasz Bogusławski is – nyugdíjazták a plakátokat uraló emberi alakokat, s helyettük tárgyakat komponáltak bele a többnyire semleges háttérbe. Bogusławski nemcsak a korát, de a nyomdatechnikát is meghaladta a nyolcvanas években készített színházi plakátjaival, a lengyel nyomdászati technika ugyanis alig tudott lépést tartani a plakátterveivel. A művészet és a nyomda párharcából többnyire az utóbbi került ki győztesként, amit a plakátok színei sínylettek meg, a Lengyel Intézetben viszont immár teljes pompájukban láthatók (április 27-ig) a plakátművész alkotásai. Nyitva: hétfő–csütörtök: 9.00–20.00, péntek: 9.00–17.00.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.