Lengyel plakátművészet – PL_AKÁTOK

  • 2012. február 23.

Snoblesse

Tomasz Bogusławski kiállítása a Lengyel Intézetben.


A lengyel plakátművészetben már a nyolcvanas évek elején megtörtént a rendszerváltás: a festői stílusú, tradicionális plakátnak leáldozott, az új süvölvények – köztük Tomasz Bogusławski is – nyugdíjazták a plakátokat uraló emberi alakokat, s helyettük tárgyakat komponáltak bele a többnyire semleges háttérbe. Bogusławski nemcsak a korát, de a nyomdatechnikát is meghaladta a nyolcvanas években készített színházi plakátjaival, a lengyel nyomdászati technika ugyanis alig tudott lépést tartani a plakátterveivel. A művészet és a nyomda párharcából többnyire az utóbbi került ki győztesként, amit a plakátok színei sínylettek meg, a Lengyel Intézetben viszont immár teljes pompájukban láthatók (április 27-ig) a plakátművész alkotásai. Nyitva: hétfő–csütörtök: 9.00–20.00, péntek: 9.00–17.00.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.