Főszerepben a főváros - Megyeri Léna művészeti menedzser, Mozsár műhely

  • rés a présen
  • 2016. december 9.

Snoblesse

Kortalan kortárs - Botrány

rés a présen: Mikor alapítottátok a Mozsár műhelyt?

Megyeri Léna: A Mozsár műhely a Nagymező utcai Mozsár kávézó emeletén működő új színházi játszóhely, amelyet a Független Színművészetért Alapítvány tart fenn és finanszíroz. Az alapítvány három éve vesz részt a kulturális életben színházi előadások, zenei projektek, fesztiválok támogatójaként. Idén az alapító elérkezettnek látta az időt, hogy – megtartva az alapítvány célját, a független kulturális kezdeményezések támogatását – saját helyszínen segítsen hozzá elsősorban színházi produkciókat a bemutatkozáshoz. Az én feladatom a műhely művészeti arculatának kialakítása, egy izgalmas, új játszóhely megteremtése.

rap: Mi a specialitásotok?

false

ML: Nem véletlenül választottuk a „színház újragondolva” szlogent. Ezen a speciális helyen, színháztechnikai értelemben puritán körülmények között a szó, a színészi játék, a gondolat az, amitől érdekessé válik, amit bemutatunk. Indító és egyben vezérprojektünk a Beszélő levelek, amelyben színészek, írók, zenészek olvassák fel híres művészek, történelmi személyiségek humoros, megindító vagy elgondolkodtató leveleit. Ez egy olyan színházi formátum, ami ebben a formában még nem volt Magyarországon. A többi produkciónk kiválasztásánál is arra törekedtünk, hogy kicsit más legyen, mint a megszokott, akár azért, mert műfajok határterületén mozog, akár azért, mert szokatlan színházi eszközökkel él.

rap: Hogyan kezdtél el színházzal foglalkozni?

ML: Édesapám (Megyeri László színházi szakember) révén gyakorlatilag színházban nőttem fel, de sokáig eszembe sem jutott, hogy én is színházzal szeretnék foglalkozni. Idővel mégis visszakanyarodtam a gyökerekhez, és projektmenedzserként már számos társulattal, produkcióval volt lehetőségem együtt dolgozni. A legutóbbi állomás a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt, ahol nemzetközi és pályázati referensként dolgoztam. Most minden energiámmal a Mozsár műhelyre koncentrálok, ahol külön szívügyem a Beszélő levelek c. produkció, amelynek az ötletgazdája és a szerkesztője is én vagyok.

rap: Milyen színházban hiszel?

ML: Szeretnénk tehetségeket megmutatni a közönségnek, és szeretnénk, ha a nézők nemcsak jól éreznék magukat, de egy kicsit kimozdulnának a komfortzónájukból is. Az összes idei bemutatónk valamiben eltér a hagyományos színházi formáktól. A Karnyónét Szilágyi Bálint végzős rendezőhallgató állítja színpadra, minden szerepet három fiú játszik. A Kortalan kortárs című „színházi talkshow” minden hónapban más témát jár majd körül kortárs magyar írók szövegeit segítségül híva, az est második részében pedig Szily Nóra beszélget az előadókkal és a nézőkkel az adott témáról. Tavasszal mutatjuk be az Ezerarcú Budapest című produkciót, amelynek „főszereplője” Szilágyi Csenge és Nagy Dániel Viktor mellett a főváros lesz. Ez persze csak egy kis ízelítő a kínálatból.

rap: Mik a legközelebbi programjaitok?

ML: December 14-én lesz a Kortalan kortárs c. sorozat első estje; az e havi téma a botrány. A hónap második felében újra látható lesz a Karnyóné, valamint a Szépkisnap című monodráma Szirtes Balázs előadásában, amely mély humánummal, sok humorral, de mégis szívszorítóan mutatja be egy férfi kálváriáját, és egyben szembesít azzal, hogyan tud a társadalmi előítélet, egy közösség korlátoltsága egy életet (majdnem) tönkretenni. A kicsikre is számítunk, nekik a Puha vagy banya! című előadást ajánljuk, amely a Jancsi és Juliska mese feldolgozása mézeskalács bábok segítségével.

rap: Mik a hosszabb távú terveitek?

ML: Az alapítvány az említett produkciókat pályázaton válogatta ki. Ennek eredményeként a következő fél évben még három-négy produkció kap lehetőséget a bemutatkozásra. A sikeres előadásokat repertoárjelleggel játsszuk tovább. Jövő év elején is szeretnénk kiírni pályázatot a következő évad bemutatói­ra. Tervezzük ugyanakkor, hogy teljesen önállóan is hozunk létre produkciókat. Az első évad meg fogja mutatni, hogy mi „áll jól” a helynek, kivel érdemes közösen gondolkodni a saját arculat fejlesztésében.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.