Főszerepben a főváros - Megyeri Léna művészeti menedzser, Mozsár műhely

  • rés a présen
  • 2016. december 9.

Snoblesse

Kortalan kortárs - Botrány

rés a présen: Mikor alapítottátok a Mozsár műhelyt?

Megyeri Léna: A Mozsár műhely a Nagymező utcai Mozsár kávézó emeletén működő új színházi játszóhely, amelyet a Független Színművészetért Alapítvány tart fenn és finanszíroz. Az alapítvány három éve vesz részt a kulturális életben színházi előadások, zenei projektek, fesztiválok támogatójaként. Idén az alapító elérkezettnek látta az időt, hogy – megtartva az alapítvány célját, a független kulturális kezdeményezések támogatását – saját helyszínen segítsen hozzá elsősorban színházi produkciókat a bemutatkozáshoz. Az én feladatom a műhely művészeti arculatának kialakítása, egy izgalmas, új játszóhely megteremtése.

rap: Mi a specialitásotok?

false

ML: Nem véletlenül választottuk a „színház újragondolva” szlogent. Ezen a speciális helyen, színháztechnikai értelemben puritán körülmények között a szó, a színészi játék, a gondolat az, amitől érdekessé válik, amit bemutatunk. Indító és egyben vezérprojektünk a Beszélő levelek, amelyben színészek, írók, zenészek olvassák fel híres művészek, történelmi személyiségek humoros, megindító vagy elgondolkodtató leveleit. Ez egy olyan színházi formátum, ami ebben a formában még nem volt Magyarországon. A többi produkciónk kiválasztásánál is arra törekedtünk, hogy kicsit más legyen, mint a megszokott, akár azért, mert műfajok határterületén mozog, akár azért, mert szokatlan színházi eszközökkel él.

rap: Hogyan kezdtél el színházzal foglalkozni?

ML: Édesapám (Megyeri László színházi szakember) révén gyakorlatilag színházban nőttem fel, de sokáig eszembe sem jutott, hogy én is színházzal szeretnék foglalkozni. Idővel mégis visszakanyarodtam a gyökerekhez, és projektmenedzserként már számos társulattal, produkcióval volt lehetőségem együtt dolgozni. A legutóbbi állomás a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt, ahol nemzetközi és pályázati referensként dolgoztam. Most minden energiámmal a Mozsár műhelyre koncentrálok, ahol külön szívügyem a Beszélő levelek c. produkció, amelynek az ötletgazdája és a szerkesztője is én vagyok.

rap: Milyen színházban hiszel?

ML: Szeretnénk tehetségeket megmutatni a közönségnek, és szeretnénk, ha a nézők nemcsak jól éreznék magukat, de egy kicsit kimozdulnának a komfortzónájukból is. Az összes idei bemutatónk valamiben eltér a hagyományos színházi formáktól. A Karnyónét Szilágyi Bálint végzős rendezőhallgató állítja színpadra, minden szerepet három fiú játszik. A Kortalan kortárs című „színházi talkshow” minden hónapban más témát jár majd körül kortárs magyar írók szövegeit segítségül híva, az est második részében pedig Szily Nóra beszélget az előadókkal és a nézőkkel az adott témáról. Tavasszal mutatjuk be az Ezerarcú Budapest című produkciót, amelynek „főszereplője” Szilágyi Csenge és Nagy Dániel Viktor mellett a főváros lesz. Ez persze csak egy kis ízelítő a kínálatból.

rap: Mik a legközelebbi programjaitok?

ML: December 14-én lesz a Kortalan kortárs c. sorozat első estje; az e havi téma a botrány. A hónap második felében újra látható lesz a Karnyóné, valamint a Szépkisnap című monodráma Szirtes Balázs előadásában, amely mély humánummal, sok humorral, de mégis szívszorítóan mutatja be egy férfi kálváriáját, és egyben szembesít azzal, hogyan tud a társadalmi előítélet, egy közösség korlátoltsága egy életet (majdnem) tönkretenni. A kicsikre is számítunk, nekik a Puha vagy banya! című előadást ajánljuk, amely a Jancsi és Juliska mese feldolgozása mézeskalács bábok segítségével.

rap: Mik a hosszabb távú terveitek?

ML: Az alapítvány az említett produkciókat pályázaton válogatta ki. Ennek eredményeként a következő fél évben még három-négy produkció kap lehetőséget a bemutatkozásra. A sikeres előadásokat repertoárjelleggel játsszuk tovább. Jövő év elején is szeretnénk kiírni pályázatot a következő évad bemutatói­ra. Tervezzük ugyanakkor, hogy teljesen önállóan is hozunk létre produkciókat. Az első évad meg fogja mutatni, hogy mi „áll jól” a helynek, kivel érdemes közösen gondolkodni a saját arculat fejlesztésében.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.