| ||
Éppenséggel mi sem számítunk kisfilmben kezdőnek, sőt, világhatalmi törekvéseink – fesztiváldíjaink számát tekintve – nagyon is indokoltnak tűnnek, de azért még van mit tanulnunk – úgy mennyiségileg, mint minőségileg – a francia kollégáktól. Erre és persze a „szimplán” tanulásmentes szórakozásra is remek alkalom a Frankofón Filmnapok rövidfilm-válogatása, melyre a dazoo.com jóvoltából kerül sor az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A filmek eredeti nyelven, angol felirattal láthatók.
226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el.
Bőhm Kornél kommunikációs szakember könyvének címe egyszerűen Propaganda. A szerző kommunikációelméleti és történelmi szempontból vizsgálja a jelenséget, amely életünk minden területét átszövi – és arról is igyekszik útmutatást adni, miként tudunk időnként mégis kilépni belőle.
Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) mára köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.
Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.
Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.
A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.
A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.
A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.
