"Imádok semmit csinálni" - Géresi Lackó gitáros

  • rés a présen
  • 2013. szeptember 16.

Snoblesse

A Puszi együttes és a Csókolommal játszik a Gödörben. Géresi Lackó főpuszist kérdeztük.

rés a présen: Új lemeze van a Puszi együttesnek, de nincs szó a kiadásáról. Miért?

Géresi Lackó: Zoli (Tóth Zoltán, a zenekar frontembere, alias Spenót) beszélt néhány szakemberrel, és arra jutottunk, hogy felesleges. Nagyon kevés CD-t vásárolnak az emberek, és egy-két kivételtől eltekintve a zenével foglalkozó szerkesztők, újságírók sem igénylik már.

rap: Mi a címe?

GL: Fantáziadúsan Puszi 3 a címe, mert ez a harmadik anyag, amit nem adunk ki. A dalok táncolhatóbbak lettek. Végre találtunk egy remek dj-t (TG Lupin) akinek az elektromos berendezéseivel nem állítom, hogy korszerű, de mindenképp diszkósabb lett a hangvétel.

false

rap: Merre koncerteztek?

GL: Szeptember 27-én játszunk a Gödörben a Csókolommal, és október 11-én a Mika Tivadar mulató Táp klubjában.

rap: Több videoklipet is csináltatok az utóbbi időben. Mi a fontos nektek a vizualitásban?

GL: Mindenkinek más. Nekem például semmi, illetve ha van benne egy kis báj vagy szépség, az már elég. Az utolsót én csináltam úgy, hogy előtte egy percet se vágtam vagy forgattam életemben. Persze látszik is rajta, de a négy sörön kívül, amit megittunk közben, egy fillérbe sem került. Kaptunk már ajándékba is klipeket ismert és kevésbé ismert rendezőktől, barátoktól, mintFaurAnna, Déri Miklós, Vince András, Vermes Kata, Makk Lili vagy Szeleczki Rita.

rap: Mi tartja össze a Puszit?

GL: A Csókolom zenekar fiúrészlegéből és két másik srácból áll az együttes, akik szintén nem ma kezdték. Tóth Marcival (billentyű) és TG Lupinnal erősítettünk, és bizton állíthatom: dögös kis zenekar lett. Szeretünk próbálni és együtt énekelni, remélem, nyár végére mindenki feltöltődve egy csomó ötlettel tér vissza, és neki is állunk egy új anyagnak. És persze a Csókolommal is elkezdünk próbálni, hogy ha már, akkor üssön az is.

rap: Mi az, amit a gitározáson és a Hajtás Pajtáson kívül legalább ilyen nagy kedvvel csinálsz?

GL: Imádok semmit csinálni, de főzni is szeretek. A környezetemben lévők szerint remekül megy mindkettő. Rengeteg filmet nézek, általában rosszakat, de becsúszik néha egy-két jó is.

rap: Mi hat rád a zeneszerzésben?

GL: Az utóbbi időben kevés érdekes dolgot írtam, de régebben sem voltam termékeny. Inkább csak hozzáadom magamat mások ötletéhez, így egy kicsit én is része vagyok az alkotásnak. A zenélés, előadás más téma. Leírhatatlanul jó érzés, amikor lenézel a színpadról, és látod, hogy szeretnek, és boldoggá teszed a zenéddel az embereket.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.