Godot Filmklub: Berlin felett az ég

  • 2013. január 14.

Snoblesse

Peter Falk és a berlini angyalok Wenders klasszikusában.


Ha máshonnan nem is, Alanis Morissette Guardian című számának klipjéből illik rájönni, hogy valamilyen évfordulója volt Wim Wenders filmjének. És valóban: tavaly volt épp negyedszázada, hogy elkészült a nagy mű, amelyből aztán amerikai remake is készült, amihez az énekesnő szerzett is egy számot, de az Angyalok városa majd csak 2023-ban ünnepli 25 éves fennállását. Most tehát még nem Nicolas Cage-re, hanem az alsó hangon is nagyszerű Bruno Ganzra emlékezünk, a szerelmes angyalra, aki egy cirkuszi trapézművésznőért még a földi élet nyűgeit is vállalja. És nem hagyható ki az emlékezésből a saját magát alakító Peter Falk sem, aki bizony, mint azt Wenders a Narancsnak is megerősítette, az utolsó utáni pillanatban került a filmbe. Mester, hogyan is történt mindez? „Akkor már két hete forgattunk, méghozzá forgatókönyv nélkül. Az éjszakáim azzal teltek, hogy a másnapi jeleneteket ötöltem ki az asszisztensemmel, Claire Denis-vel . Egyik este azzal jöttem neki, hogy túl komoly lesz ez a film, egyetlen igazi komikus szereplőnk sincsen. Arra jutottunk, hogy kell egy új szereplő. Már nem is emlékszem, hogy jutott eszünkbe, hogy egy exangyal legyen az emberünk, de az lett, és még aznap este sikerült elérnem Peter Falkot telefonon. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik.” Negyedszázada történt tehát, hogy Wenders telefonja kicsöngött Peter Falknál: „Ő és én együtt írtuk meg a szerepet, azon a hétvégén, amikor megérkezett. Hétfőn már forgatott” – emlékezett Wenders (a teljes interjú itt) a közös munkára.

Figyelmébe ajánljuk