GroundFloor Group: Post.Sync

  • 2012. június 8.

Snoblesse

Multimédia-színház Kolozsvárról.


Fotó: Biró István

Egy színész (Balla Szabolcs), aki minden hangot leutánoz, legyen az a láncfűrész berregése, a vonat kattogása, egy pingpongmeccs vagy a kortárs táncosok ruhájának suhogása. Egy kortárs táncművész (Székely Ágota), aki mozdulataival ellensúlyozza a színpadon zajló sajátos hangutánzást. Rájuk – a nagy elánnal utószinkronizáló színész és a hangokra feleselő táncos kettősére – épül a multimédia-színházban utazó kolozsvári GroundFloor Group előadása. A  2009-ben (a Nemzetközi Temps D’Image Fesztivál keretében) debütált produkció rendező-koreográfusa Sinkó Ferenc, a díszlet és a jelmez Szabó András képzőművész munkája, a videókat pedig Török Tihamér jegyzi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.