Gubanc

  • 2014. március 6.

Snoblesse

Interaktív mese Schilling Árpád rendezésében.
false

Mitévő legyen a kiskorú, ha szembetalálkozik egy poroszos elveket valló pedofóbbal, aki még a kutyákat sem szívelheti? Ellenségeinknek sem kívánnánk ilyesmit, de ha már ez az alaphelyzet a Gubanc című interaktív gyerekdarabban, nem kerülhetjük meg a dolgot. Nem is kerülik meg sem a színészek, sem az előadásba bevont iskolások – míg ők Gubanc, az erdőbe kikötött eb keresésére indulnak, a felnőttek a frusztrált tanerővel válthatnak szót. Vigyázat, Schilling Árpád rendező (és Sebők Bori dramaturg) produkciójában a pedofób tanárnőn kívül más szörnyek is feltűnhetnek; például egy erdőlakó gonosz asszonyság, aki mindenféle feladat elé állítja a kiskorúakat.

Előadások: március 24., 25., 10.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.