rés a présen: Alapítottál egy összművészeti színteret. Hogyan csinál ilyet az ember?
Songoro Fatime: A kortárs írók, zenészek, képzőművészek, táncosok, színészek nem igazán ismerik egymás művészetét. Legalábbis két évvel ezelőtt nekem sem volt fogalmam, hogy a saját korosztályomban kik a művészek, és ez meglehetősen zavart. Ezt kellett orvosolni. A zenészeket szinte mind ismerem, ezért tudtam elkezdeni a nonprofit sorozatot, amelynek az első évben több mint 90 közreműködője volt. Jelenleg a Song-óra Csoport a brand teteje, ami húsz zenész szövetsége, de megalapítottuk a Song-óra Kulturális Egyesületet is, hogy bevonjunk olyan művészeket a közösségbe, akik szintén szeretnének Budapesten egy interkulturális alkotóházat működtetni.
rap: Honnan érkeztél ebbe a közegbe?
SF: Zenésznek lenni folyamatos utazás. Művészeti vállalkozónak lenni egy olyan feladvány, amit az ember még álmában is gyakorol. Dzsesszzenésznek lenni pedig isteni áldás. A dzsesszből jövök, ez a neveltetésem következménye, ami az improvizáció magas művészetét jelenti. Hatással van rá a technika, a közhangulat, a trend, és erre mind hatással van a dzsesszzenész. A 20-as, 50-es, 70-es éveknek is és minden kornak megvan a jellegzetessége a rögtönzésben. Van olyan kor, ami népszerűbb ma is, de a lényeg, hogy ne legyen a talaj ingoványos.
| ||
rap: Mivel foglalkozol még?
SF: A Song-óra a missziós tevékenység és a kezdő vállalkozás elegye. „Ráhangolás az összehangolódásra”. Az erre a mottóra épülő tevékenység a legtöbb időmet fel is emészti. Szaxofonos vagyok benne, művészeti vezető, egyesületi elnök, koncertszervező, kreatív szakember, road, coach, rendező, rádiós műsorvezető. Azt fejlesztem, hogy minél hatékonyabb híd legyek az emberek között. Emellett a saját zenekarom megalakítása is tervben van, csak előtte még el kell jutnom Tanzániába zenét gyűjteni.
rap: Hol láthatjuk a csapatodat?
SF: A Tri-óra forog projekt hétfő esténként van (20.00-tól) a Fekete Kutyában (Dob utca 31.). A Lámpásban (Dob u. 15.) minden kedden nyitott jam session hajnalig, ami nyáron egy másik helyszínen lesz. Szerdánként pedig What’s new a Lieblingben (Akácfa utca 51.), amit a hamarosan nyíló Liebling teraszon folytatunk. Szoktunk még játszani a Toldi klubban, a Brody Studiosban, a G3-ban és az Akváriumban. A Mediawave fesztiválon és a Művészetek Völgyében pedig lesz Song-óra workshop is.
rap: Milyennek látod a főváros underground életét, és a ti projektjeitek hogy kapcsolódnak bele?
SF: Azért vagyunk kevéssé ismertek, és azért vagyunk az underground része, mert fiatalok vagyunk, és a közönségünk nem fizetőképes. Tevékenységünket illetően nem túl sok közös nevezőt találok más, kevéssé ismert, úgynevezett underground formációkkal, hiszen mi egy mozgalmat indítottunk el, ami normális gazdasági körülmények között már rég mainstream lenne, hiszen a zenénk közérthető és az üzenetünk is az.
rap: Mit nézel, hova mész szívesen, ha nem lépsz fel?
SF: Legszívesebben az Opus jazz clubba megyek. Nemcsak felüdítenek az ott hallható zenék, de tájékozódom is, hogy mi történik a nagyvilágban.
rap: Mi szeretnél lenni ötvenévesen?
SF: Addigra túl leszek az önálló dzsesszműsorom fel- és lefutásán és 4500 koncerten világszerte.
A gyerekeim megalakítják a Songoro Five zenekart, valamint lesz egy produkciós irodám a Song-óra Cultural Network budapesti épületében. Budapest könnyűzenei élete kivirágzik, egyre több Grammy-díjas lesz köztünk meg ilyenek. Tanítani fogok a Zeneakadémia zenei menedzsment szakán, mert addigra megalapítom ezt a rettenetesen hiányzó tanszéket, de koncerteket ritkán vállalok majd, szóval, ha hallani akartok, akkor még most…
