„A briliánsan teljesítő ritmusszekció előtt ott énekel-gitározik a zenekar nevét adó alacsony és vékony, kreol bőrű kanadai figura, aki a színpadon persze kétméteres rock ’n’ roll istenné avanzsálódik” – foglalta össze kritikusunk a 4 évvel ezelőtti Sziget-fellépése után a 2000 körüli garázsrockrobbanás egyik legcsípősebb zenekarának leglényegét. A klasszikus arénarock teatralitását elhagyó, energiáját azonban a punkból vett nyerseséggel jócskán megsokszorozó trió lemezein az utóbbi időben már a veszélyes elpoposodás tüneteit kellett szomorúan felismernünk, színpadon azonban az újabban már hollywoodi sztárok által is körbedongott Danko Jones ma is inkább a jól bevált úthengerüzemmódhoz ragaszkodik. A szabad szájú amerikai stand-up hagyomány továbbszövőjének mutatkozó frontember átvezető szkeccsei pedig bizonyára ezúttal is végtelenül szórakoztatókká teszik majd azokat a máskülönben bénító pillanatokat is, amikor hangol a bőgős és cintányért csavaroz a fontoskodó dobos.
