Heldenplatz

  • 2014. január 1.

Snoblesse

Osztrákok, fasizmus, antiszemitizmus, Bernhard: a Kamrában játsszák a hajdan nagy botrányt kavart színdarabot.
false

Az osztrákok jól megkapták maguknak Thomas Bernhardot, aki nem maszatolt, amikor honfitársai  ügyes-bajos dolgait, például a nácizmushoz való viszonyukat vizsgálta. Rendesen arcul is csapta őket Heldenplatz című darabjával, melyet 1988-ban, az Anschluss ötvenedik évfordulójára írt; a cím természetesen arra a nem kevés osztrákra utal, akik lelkesen hallgatták Hitler Heldenplatzon előadott beszédét a német bevonulás alkalmával. Hogy hány osztrák is ünnepelte Hitlert a Heldenplatzon, arról megoszlanak a a vélemények, Eva Menasse, a Vienna című regény, ugyancsak osztrák-szakértő szerzője mindenesetre így nyilatkozott (teljes szöveg itt) a Narancsnak: "...az osztrákok szívesen szabadulnának a múltat feszegető kérdésektől. Talán egy kicsit igazságtalan megjegyzés ez a részemről, de igaz, ami igaz, Ausztria egészen 1986-ig úgy állította be magát, mint Hitler első áldozata. Senki sem beszélt arról a 200 ezer emberről, akik a Heldenplatzon éltették Hitlert, és arról sem esett szó, hogy milyen sok osztrák vett részt magas rangban a koncentrációs táborok vezetésében." Bernhard darabja a múltat megúszni kívánó Ausztriáról mesél egy család történetén keresztül a Kamrában. "Milyen jó lenne, ha ez az előadás sokakat fölháborítana; egyeseket annyira, hogy nekilátnánk annak a bizonyos múltfeldolgozásnak, ami sem a kiradírozással, sem az átrajzolással nem azonos - szóval, ha megindulna fájó ügyeinkről az a minden oldalú társadalmi párbeszéd, amely annyira nincsen" - írta róla (a teljes szöveg itt) kritikusunk.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.