„Hogy megmaradjon a vágy” - Hód Adrienn koreográfus

  • rés a présen
  • 2017. február 18.

Snoblesse

Hodworks-premier: Szólók a MU Színházban

rés a présen: Mi az, amit egy hazai kortárstánc-társulatnak meg kell lépni ahhoz, hogy észrevegyék a világban? Mi ​volt az áttörés a Hodworks társulat életében?

​Hód Adrienn: Tehát hogyan vezet az út a gyerekszobában zajló táncelőadástól a külföldi fesztiválszereplésig? Mert ha jól belegondolok, ugyanazt csinálom, mint akkor. A kulcsszavak a mi oldalunkról: félelemmentesség, szenvedély, felvállalás, erő, stabilitás. Aztán még jó helyen kell lenni jó időben, kell szerencse, biztonságos háttér (stúdió, támogatottság), megfelelő lehetőségek a megmutatkozásra (baj van, ha már nincs továbblépési lehetőség), kíváncsiság, kitartás, kapcsolatok építése és egy jó menedzser.

rap: Van-e rezidenciátok? Hol működik jelenleg a társulat?

​HA: Nincsen fix próbahelyünk. Ami nekem nem probléma, sőt nem is szeretnék fix stúdiót a társulatnak. Jó, hogy mozgékony a csapat, és egy gonddal kevesebb, mert nagyon komoly támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy fenntartsunk egy helyet. Többfelé próbálunk: a SÍN-ben, a GOLI-ban, a Műhely Alapítvány termeiben.​ Szeretek ezekre a helyekre menni, mert mindig találkozom valakivel, és jó közösségben lenni. Nincsen irodánk, kávézókban vagy privát lakásokon dolgozunk a szervezési oldallal, ami egy menedzserből, egy asszisztensből meg belőlem áll. Az utóbbi 3 produkciónkat a MU Színházban mutattuk be.

false

 

Fotó: Hamarits Zsolt

rap: Milyen darabjaitok vannak jelenleg a repertoáron? Milyen bemutatók várhatók?

​HA: Játsszuk a Grace-t április 11-én a MU Színházban, a Pirkad címűt május 9-én és 10-én újra a Trafóban és A halandóság feltételeit május 5-én a MU-ban. Most február 16–17–18-án mutatjuk be a Szólók című új Hodworks-előadást a MU Színházban, ami május 4-én újra látható lesz majd. ​A Grace-szel lesznek külföldi fellépéseink tavasszal: március 10-én a svájci Lausanne-ban és március 21-én Németországban, Brémában.

rap: Milyen rövidebb és milyen hosszabb távú terveid vannak?

​HA: Azt gondolom, hogy nagyon nehéz fennmaradni a placcon. Rengeteg belső szándék kell, amit az ember mindenképp ki akar tenni, amihez hozzá szeretne szólni. Nekem most ezt a legnehezebb megtalálnom magamban, ezért az összes erőmmel és figyelmemmel ezt a belső indíttatást szeretném erősíteni, megtolni, megtalálni az útját. Meg kell találnom a kulcsot magamhoz, hogy lássam, mi az, ami még beindít, ami érdekel annyira, hogy bármit megtegyek érte. Mert egy próbafolyamatban rengeteg erőre, hitre és érdeklődésre van szükség, hogy azt végigvidd, és ne elszenvedd. Tehát arra fókuszálok most, hogy ezt újra megtaláljam, és megmaradjon. A kíváncsiság. Az érdeklődés. Minden más, a támogatottság, a lehetőségek, mind ezután jönnek most nekem. Tudom, hogy az a legoptimálisabb, ha a belső indíttatás, a támogatottság és a siker együtt áll. De ezek nagyon ritkán kerülnek egy pakliba. Ezért számomra a legfontosabb, hogy megmaradjon a vágy.

rap: Ha a Nemzeti Balett kérne fel munkára, és szabadon választhatnál, mit rendeznél nekik?

HA: Egy kamaradarabot a Frakk című rajzfilm alapján, a teljes társulattal pedig egy horrorbalettet Ómen címmel.​

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.