Nemrég Bojtár Endre irodalomtörténészt, bohemistát faggattuk a 100 éves Bohumil Hrabalról. Így valahogy:
Magyar Narancs: Nekem úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb kultusza van, mint Csehországban. Vagyis volt.
Bojtár Endre: Igen, most már pláne. A cseheknél jelentősen csappant az érdeklődés, amikor beismerte, hogy ügynök volt. Utána azért már annyira nem szerették, a fiatalok meg pláne.
MN: Menzel filmjei nem vitték félre a Magyarországon kialakult Hrabal-képet? Biztos, hogy azt a Hrabalt látjuk a filmeken keresztül, akit a könyvei kiadnak?
BE: A Szigorúan ellenőrzött vonatok szerintem zseniális film – ehhez én nem értek –, de az nem egészen Hrabal. Az sokkal több, mint Hrabal. Hrabalban nincs annyi mélység. Hrabal – most már úgy gondolom – elég sekélyes író. A Švejk hagyományát folytatja, de a Švejkigazi tragikuma nélkül; csak egy-két novellában közelíti meg azt a mélységet, ami világirodalmi remekművé avatja a Švejket. Hrabalból szerintem nem sok marad. Ez persze mit sem von le az értékeiből, amit akkor jelentett számunkra.
MN: Mi ennek a magyarázata? A Szigorúan ellenőrzött vonatok után a további Menzel-filmek, főleg, amelyek a ’68-as fordulat utánra estek, azok ilyen könnyed, életigenlő kedveskedések, kis felhőcskékkel.
BE: Ezek kellemes filmek, de semmik.
MN: Viszont hatásosak, hiszen a nálunk kialakult Hrabal-kultusz főként azért lett, mert a művek arról szólnak, hogy „lám, mégiscsak lehet jól élni”.
BE: Pontosan arról szól, hogy lehet a szocializmusban is boldog az ember.
MN: Csak egy kis sör kell hozzá.
BE: Igen, és magasról teszünk az egész cirkuszra, ami körülöttünk van. Azt be kell látni, hogy ezek a filmek döntően járultak hozzá a nálunk kialakult kultuszhoz. Hrabal telibe találta a Kádár-korszakot, a vidám barakkot. Nagyon szeretett is minket.
MN: Hogyha elintézzük azzal, hogy a Hrabal-próza arról szól, hogyan lehet élni, ha…
BE: Nemcsak arról szól azért, hanem a švejki alapfilozófiát próbálta továbbvinni, azt, hogy mi a túlélés művészete. Azt hiszem, és le is írtam sokszor, hogy a Švejk a mi egyetlen hozzájárulásunk a világirodalomhoz, ami megmutatta, hogyan lehet túlélni. De a Švejkben az is benne van, hogy mi lett most velünk, mi van akkor, ha túléltük, itt van a szabadság, ami ránk szakadt, és kiderül, hogy pofa bagót sem ért az egész túlélés. A Švejkben ez is benne van, Hrabalban már nincs. Hrabal megpróbált filozófiai alátámasztást szerezni azzal a kínai bölcselettel, amit Lao-ce mond, hogy az ember megy az úton. Az Őfelsége pincére voltam című regény, ami erről szól igazából, nem túl erős dolog.
MN: Ugyanakkor, ha túllépünk a sör-kolbász alapú jóléten…
BE: Akkor jönnek azok a nagyon jó művei – például a Jarmilka, az egyik kedvencem –, amikben az van benne, hogy milyen, amikor nem lehet élni, amikor megöli a rendszer az embert. Ő azt is tudta, és azok a művei jók.
Az elítélő-megengedő interjú a maga teljességében itt található, Bohumil szelleme pedig a maga teljességében Oliver Malina-Morgenstern dokumentumfilmjében teszi tiszteletét. A játékfilmes részletekkel dúsított alkotás a mester születésének századik évfordulójára készült.
Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.
Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szakágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.
A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.
Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.
A Ne csak nézd! című pályázatot a Freeszfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.
A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, önerejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.
Hogy ilyen körülmények között mekkora mozgástere marad a Tusk-kormánynak a belpolitikában a 2027 őszén esedékes parlamenti választásig, tulajdonképpen nem is kérdéses. Szinte semekkora.
Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.
Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyarország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.