Nemrég Bojtár Endre irodalomtörténészt, bohemistát faggattuk a 100 éves Bohumil Hrabalról. Így valahogy:
Magyar Narancs: Nekem úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb kultusza van, mint Csehországban. Vagyis volt.
Bojtár Endre: Igen, most már pláne. A cseheknél jelentősen csappant az érdeklődés, amikor beismerte, hogy ügynök volt. Utána azért már annyira nem szerették, a fiatalok meg pláne.
MN: Menzel filmjei nem vitték félre a Magyarországon kialakult Hrabal-képet? Biztos, hogy azt a Hrabalt látjuk a filmeken keresztül, akit a könyvei kiadnak?
BE: A Szigorúan ellenőrzött vonatok szerintem zseniális film – ehhez én nem értek –, de az nem egészen Hrabal. Az sokkal több, mint Hrabal. Hrabalban nincs annyi mélység. Hrabal – most már úgy gondolom – elég sekélyes író. A Švejk hagyományát folytatja, de a Švejkigazi tragikuma nélkül; csak egy-két novellában közelíti meg azt a mélységet, ami világirodalmi remekművé avatja a Švejket. Hrabalból szerintem nem sok marad. Ez persze mit sem von le az értékeiből, amit akkor jelentett számunkra.
MN: Mi ennek a magyarázata? A Szigorúan ellenőrzött vonatok után a további Menzel-filmek, főleg, amelyek a ’68-as fordulat utánra estek, azok ilyen könnyed, életigenlő kedveskedések, kis felhőcskékkel.
BE: Ezek kellemes filmek, de semmik.
MN: Viszont hatásosak, hiszen a nálunk kialakult Hrabal-kultusz főként azért lett, mert a művek arról szólnak, hogy „lám, mégiscsak lehet jól élni”.
BE: Pontosan arról szól, hogy lehet a szocializmusban is boldog az ember.
MN: Csak egy kis sör kell hozzá.
BE: Igen, és magasról teszünk az egész cirkuszra, ami körülöttünk van. Azt be kell látni, hogy ezek a filmek döntően járultak hozzá a nálunk kialakult kultuszhoz. Hrabal telibe találta a Kádár-korszakot, a vidám barakkot. Nagyon szeretett is minket.
MN: Hogyha elintézzük azzal, hogy a Hrabal-próza arról szól, hogyan lehet élni, ha…
BE: Nemcsak arról szól azért, hanem a švejki alapfilozófiát próbálta továbbvinni, azt, hogy mi a túlélés művészete. Azt hiszem, és le is írtam sokszor, hogy a Švejk a mi egyetlen hozzájárulásunk a világirodalomhoz, ami megmutatta, hogyan lehet túlélni. De a Švejkben az is benne van, hogy mi lett most velünk, mi van akkor, ha túléltük, itt van a szabadság, ami ránk szakadt, és kiderül, hogy pofa bagót sem ért az egész túlélés. A Švejkben ez is benne van, Hrabalban már nincs. Hrabal megpróbált filozófiai alátámasztást szerezni azzal a kínai bölcselettel, amit Lao-ce mond, hogy az ember megy az úton. Az Őfelsége pincére voltam című regény, ami erről szól igazából, nem túl erős dolog.
MN: Ugyanakkor, ha túllépünk a sör-kolbász alapú jóléten…
BE: Akkor jönnek azok a nagyon jó művei – például a Jarmilka, az egyik kedvencem –, amikben az van benne, hogy milyen, amikor nem lehet élni, amikor megöli a rendszer az embert. Ő azt is tudta, és azok a művei jók.
Az elítélő-megengedő interjú a maga teljességében itt található, Bohumil szelleme pedig a maga teljességében Oliver Malina-Morgenstern dokumentumfilmjében teszi tiszteletét. A játékfilmes részletekkel dúsított alkotás a mester születésének századik évfordulójára készült.
A kilencvenes évek óta nem látott méretű traktoros tüntetést szerveztek az európai gazdák Brüsszel közepén. Hogy mit akarnak? Mindent, azaz semmit: nemcsak az ún. EU–Mercosur-egyezménnyel, hanem a zöldpolitikával és a következő EU-költségvetéssel is bajuk van.
Hajnalban jutottak megegyezésre az Európai Tanács vezetői: az orosz pénzeszközökhöz nem nyúlnak, helyette 90 milliárd euró közös hitelt biztosít Ukrajnának az Unió – Magyarország, Szlovákia és Csehország nélkül.
A miniszterelnök meg akarja védeni a futballnak a segítségével elért eredményeit. A baj csak az, hogy az eredményekre nézve kevés erősebb érvünk lesz a kormányváltás mellett.
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal mint környezetvédelmi hatóság december 17-i határozatában elutasította a beruházó Balabo Kft. kérelmét a balatonföldvári strandkikötő létesítésére. A vitorláskikötő azonban a nyárra elkészült, sőt, a működését is megkezdte már. Most a beruházó perli a kormányhivatalt.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
A filozófus-író (Denis Podalydès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
