Nemrég Bojtár Endre irodalomtörténészt, bohemistát faggattuk a 100 éves Bohumil Hrabalról. Így valahogy:
Magyar Narancs: Nekem úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb kultusza van, mint Csehországban. Vagyis volt.
Bojtár Endre: Igen, most már pláne. A cseheknél jelentősen csappant az érdeklődés, amikor beismerte, hogy ügynök volt. Utána azért már annyira nem szerették, a fiatalok meg pláne.
MN: Menzel filmjei nem vitték félre a Magyarországon kialakult Hrabal-képet? Biztos, hogy azt a Hrabalt látjuk a filmeken keresztül, akit a könyvei kiadnak?
BE: A Szigorúan ellenőrzött vonatok szerintem zseniális film – ehhez én nem értek –, de az nem egészen Hrabal. Az sokkal több, mint Hrabal. Hrabalban nincs annyi mélység. Hrabal – most már úgy gondolom – elég sekélyes író. A Švejk hagyományát folytatja, de a Švejkigazi tragikuma nélkül; csak egy-két novellában közelíti meg azt a mélységet, ami világirodalmi remekművé avatja a Švejket. Hrabalból szerintem nem sok marad. Ez persze mit sem von le az értékeiből, amit akkor jelentett számunkra.
MN: Mi ennek a magyarázata? A Szigorúan ellenőrzött vonatok után a további Menzel-filmek, főleg, amelyek a ’68-as fordulat utánra estek, azok ilyen könnyed, életigenlő kedveskedések, kis felhőcskékkel.
BE: Ezek kellemes filmek, de semmik.
MN: Viszont hatásosak, hiszen a nálunk kialakult Hrabal-kultusz főként azért lett, mert a művek arról szólnak, hogy „lám, mégiscsak lehet jól élni”.
BE: Pontosan arról szól, hogy lehet a szocializmusban is boldog az ember.
MN: Csak egy kis sör kell hozzá.
BE: Igen, és magasról teszünk az egész cirkuszra, ami körülöttünk van. Azt be kell látni, hogy ezek a filmek döntően járultak hozzá a nálunk kialakult kultuszhoz. Hrabal telibe találta a Kádár-korszakot, a vidám barakkot. Nagyon szeretett is minket.
MN: Hogyha elintézzük azzal, hogy a Hrabal-próza arról szól, hogyan lehet élni, ha…
BE: Nemcsak arról szól azért, hanem a švejki alapfilozófiát próbálta továbbvinni, azt, hogy mi a túlélés művészete. Azt hiszem, és le is írtam sokszor, hogy a Švejk a mi egyetlen hozzájárulásunk a világirodalomhoz, ami megmutatta, hogyan lehet túlélni. De a Švejkben az is benne van, hogy mi lett most velünk, mi van akkor, ha túléltük, itt van a szabadság, ami ránk szakadt, és kiderül, hogy pofa bagót sem ért az egész túlélés. A Švejkben ez is benne van, Hrabalban már nincs. Hrabal megpróbált filozófiai alátámasztást szerezni azzal a kínai bölcselettel, amit Lao-ce mond, hogy az ember megy az úton. Az Őfelsége pincére voltam című regény, ami erről szól igazából, nem túl erős dolog.
MN: Ugyanakkor, ha túllépünk a sör-kolbász alapú jóléten…
BE: Akkor jönnek azok a nagyon jó művei – például a Jarmilka, az egyik kedvencem –, amikben az van benne, hogy milyen, amikor nem lehet élni, amikor megöli a rendszer az embert. Ő azt is tudta, és azok a művei jók.
Az elítélő-megengedő interjú a maga teljességében itt található, Bohumil szelleme pedig a maga teljességében Oliver Malina-Morgenstern dokumentumfilmjében teszi tiszteletét. A játékfilmes részletekkel dúsított alkotás a mester születésének századik évfordulójára készült.
A Budai Központi Kerületi Bíróság hatályon kívül helyezte a Csongrád megyei rendőrségnek azt a határozatát, miszerint nem bűncselekmény az, hogy Görgényi Ernő egy telefonbeszélgetésben megfenyegette frakciótársát, aki a helyi posta egyik vezetője is volt.
Szálloda, úszóházak, hajókikötő létesülhet a Dunakanyarban, ha az önkormányzat is rábólint. Mindezeket Huszár Viktor, a Megoldás Mozgalom korábbi vezetője és listavezetője valósítaná meg a településhez tartozó dunai öböl területén.
A szakember 1998-tól 2018-ig vezette az általa alapított Trafó Kortárs Művészetek Házát. A kulturális központ története mellett a legsikeresebb, legemlékezetesebb produkciókról és a finanszírozás kérdéséről is beszélgettünk.
A K-pop démonvadászok a Netflix történetének legnézettebb filmje lett, betétdalai a slágerlistákat ostromolják, a rajongóknak rendezett közös éneklős vetítéseknek köszönhetően pedig immár a bevételi toplistát is meghódították. De mi áll a globális siker mögött?
A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.
A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.
Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.
Minden fronton harcban állnak, az eszközök személyre szabottak, úgyhogy nem csak alpári, alantas és a fizikai erőszaktól sem visszarettenő megoldások vannak.
E még csak provokatívnak sem nevezhető közjáték miatt tombol teljes fegyverzetében a fideszes propagandagépezet, és nemcsak a megafonos különítményesek vagy a NER rocknyugdíjasai.
A közös méltóságunkon szántszándékkal ejtett csorbákról. Hadházy most megúszta ép bőrrel, a vérszuzukin és Józsin, a kamikázén tényleg csak röhögni lehet.