Bohumil Hrabal „Így történt, hogy?”

  • 2015. február 17.

Snoblesse

A Cseh és Szlovák Filmkarnevál műsorán.

Nemrég Bojtár Endre irodalomtörténészt, bohemistát faggattuk a 100 éves Bohumil Hrabalról. Így valahogy:

false

Magyar Narancs: Nekem úgy tűnt, hogy nálunk nagyobb kultusza van, mint Csehországban. Vagyis volt.

Bojtár Endre: Igen, most már pláne. A cseheknél jelentősen csappant az érdeklődés, amikor beismerte, hogy ügynök volt. Utána azért már annyira nem szerették, a fiatalok meg pláne.

false

MN: Menzel filmjei nem vitték félre a Magyarországon kialakult Hrabal-képet? Biztos, hogy azt a Hrabalt látjuk a filmeken keresztül, akit a könyvei kiadnak?

BE: A Szigorúan ellenőrzött vonatok szerintem zseniális film – ehhez én nem értek –, de az nem egészen Hrabal. Az sokkal több, mint Hrabal. Hrabalban nincs annyi mélység. Hrabal – most már úgy gondolom – elég sekélyes író. A Švejk hagyományát folytatja, de a Švejk igazi tragikuma nélkül; csak egy-két novellában közelíti meg azt a mélységet, ami világirodalmi remekművé avatja a Švejket. Hrabalból szerintem nem sok marad. Ez persze mit sem von le az értékeiből, amit akkor jelentett számunkra.

false

MN: Mi ennek a magyarázata? A Szigorúan ellenőrzött vonatok után a további Menzel-filmek, főleg, amelyek a ’68-as fordulat utánra estek, azok ilyen könnyed, életigenlő kedveskedések, kis felhőcskékkel.

BE: Ezek kellemes filmek, de semmik.

false

MN: Viszont hatásosak, hiszen a nálunk kialakult Hrabal-kultusz főként azért lett, mert a művek arról szólnak, hogy „lám, mégiscsak lehet jól élni”.

BE: Pontosan arról szól, hogy lehet a szocializmusban is boldog az ember.

MN: Csak egy kis sör kell hozzá.

BE: Igen, és magasról teszünk az egész cirkuszra, ami körülöttünk van. Azt be kell látni, hogy ezek a filmek döntően járultak hozzá a nálunk kialakult kultuszhoz. Hrabal telibe találta a Kádár-korszakot, a vidám barakkot. Nagyon szeretett is minket.

false

MN: Hogyha elintézzük azzal, hogy a Hrabal-próza arról szól, hogyan lehet élni, ha…

BE: Nemcsak arról szól azért, hanem a švejki alapfilozófiát próbálta továbbvinni, azt, hogy mi a túlélés művészete. Azt hiszem, és le is írtam sokszor, hogy a Švejk a mi egyetlen hozzájárulásunk a világirodalomhoz, ami megmutatta, hogyan lehet túlélni. De a Švejkben az is benne van, hogy mi lett most velünk, mi van akkor, ha túléltük, itt van a szabadság, ami ránk szakadt, és kiderül, hogy pofa bagót sem ért az egész túlélés. A Švejkben ez is benne van, Hrabalban már nincs. Hrabal megpróbált filozófiai alátámasztást szerezni azzal a kínai bölcselettel, amit Lao-ce mond, hogy az ember megy az úton. Az Őfelsége pincére voltam című regény, ami erről szól igazából, nem túl erős dolog.

false

MN: Ugyanakkor, ha túllépünk a sör-kolbász alapú jóléten…

BE: Akkor jönnek azok a nagyon jó művei – például a Jarmilka, az egyik kedvencem –, amikben az van benne, hogy milyen, amikor nem lehet élni, amikor megöli a rendszer az embert. Ő azt is tudta, és azok a művei jók.

Az elítélő-megengedő interjú a maga teljességében itt található, Bohumil szelleme pedig a maga teljességében Oliver Malina-Morgenstern dokumentumfilmjében teszi tiszteletét. A játékfilmes részletekkel dúsított alkotás a mester születésének századik évfordulójára készült.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.