Mark Laneganről 15 éve még senki sem gondolta, hogy megéri az új évezredet, hiszen a grunge-színteret erősítő jó barátaihoz, Kurt Cobainhez vagy Layne Staleyhez hasonlóan ő is azon volt, hogy elveszítse önmagát a föld alatti heroinlabirintusban. A Screaming Trees egykori énekese valamiképp mégis túlélte a sötét kalandot, s az utóbbi években sorra gyártotta a figyelemre méltó lemezeket: hol folkos anyagokat Isboel Campbell-lel, hol komor, elektronikát, bluest, gospelt egyesítő zenéket a Soulsaversszel vagy fekete alternatív rockot Greg Dullival The Gutter Twins néven. Hosszabb szünet után 3 éve pedig megjelentette hetedik szólólemezét is, a pulzáló stoner rocktól az új romantikus lebegésekig ívelő Blues Funeralt, amelynek sikeres turnéján végre Budapestre is eljutott.
A mostani koncert részben hasonló lesz az akkorihoz, hiszen a kőarcú gólemként a mikrofon előtt egyensúlyozó Lanegan zenéje és színpadi produkciója a változatosság ellenére is lényegében azonosnak mutatkozik immár évtizedek óta, diszkrét módosításokra azonban mindenképp számítani lehet, hiszen a tavaly megjelent Phantom Radio az énekes leginkább elektronikus megszólalású, krautrock hatásokban felettébb dús lemeze – a korábban megszokottnál több színnel, de nem kevésbé fajsúlyosan. Nehéz elképzelni, hogy rosszul szóljon majd élőben.
