Hullámok hátán – evezős kiállítás

  • 2012. április 9.

Snoblesse

Verseny- és túrahajók idézik a dicső magyar evezős múltat a Kiscelli Múzeumban.


Evezős nemzet a magyar, eleink már a tizenkilencedik század derekától szorgosan lapátolták a vizet, főleg persze társasági jelleggel, mert az evezés akkoriban még grófok és grófnék úri huncutságának számított. A Kiscelli Múzeum június 10-ig tartó kiállítása a budapesti evezős sport történetét, s ezen belül is az idén 150 éves Danubius Nemzeti Hajós Egyletet mutatja be a főúri kezdetektől a századfordulós virágkoron és az egylet 1948-as megszüntetésén át az 1990-es újjáalakítástól számított legújabb kori evezős történésekig. A múzeumba beköltöztetett verseny- és túrahajók evezésre alkalmas vízmennyiség híján csupán szemléltetnek, viszont az érdeklődők kipróbálhatják, milyen szárazon evezni – ők az ergométerben gyakorolhatják az evezős mozdulatokat.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.