Hullámok hátán – evezős kiállítás

  • 2012. április 9.

Snoblesse

Verseny- és túrahajók idézik a dicső magyar evezős múltat a Kiscelli Múzeumban.


Evezős nemzet a magyar, eleink már a tizenkilencedik század derekától szorgosan lapátolták a vizet, főleg persze társasági jelleggel, mert az evezés akkoriban még grófok és grófnék úri huncutságának számított. A Kiscelli Múzeum június 10-ig tartó kiállítása a budapesti evezős sport történetét, s ezen belül is az idén 150 éves Danubius Nemzeti Hajós Egyletet mutatja be a főúri kezdetektől a századfordulós virágkoron és az egylet 1948-as megszüntetésén át az 1990-es újjáalakítástól számított legújabb kori evezős történésekig. A múzeumba beköltöztetett verseny- és túrahajók evezésre alkalmas vízmennyiség híján csupán szemléltetnek, viszont az érdeklődők kipróbálhatják, milyen szárazon evezni – ők az ergométerben gyakorolhatják az evezős mozdulatokat.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.