III. Zsidó Filmfesztivál

  • 2014. november 10.

Snoblesse

Több mint két tucat film, köztük egy Oscar-esélyes alkotás.
false

Mit mesél az utolsó józsefvárosi lakásimaház a Teleki tér 22.-ben? Mit keres egy zsidó a vadnyugaton? Milyen megpróbáltatások várnak Viviane-re egy férfiak uralta világban, ahol a társadalmi konvenciók és a vallási szabályok még a válóperben sem biztosítanak azonos jogot a nők részére? Miként alakítja Benedict Cumberbatch Alan Turing brit matematikust, aki kódfejtőként háborús hőssé, meleg brit férfiként pedig a társadalom számkivetettjévé vált? Milyen kapcsolat alakul egy Berlinbe költöző palesztin fiú és az orosz zsidó öregember között? Mit keres Mahler Freud kanapéján és Mahlerné Gropius ágyában? Ezekre a kérdésekre mind választ adnak a Zsidó Filmfesztivál filmjei.

P. S. Na jó, egy kérdésre mi is választ adunk: a vadnyugatra keveredő zsidó természetesen az indiánok szószólójává válik.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.