To Russia with love

  • 2014. november 10.

Snoblesse

Avagy Oroszországról egészen másképp, avagy beszélgetés M. Nagy Miklóssal.

Egy furcsa szerelem történetéről beszélget M. Nagy Miklóssal Oxana Jakimenko, a magyar irodalom szakavatott fordítója a Ha nem is egy bombanő… című könyv kapcsán a különleges hangulatú Massolit könyvesboltban. Mi is hasonlóképpen tettünk, beszélgettünk egy jót M. Nagy Miklós műfordító-íróval, az Európa Könyvkiadó igazgatójával. Interjúnkból idézünk:

false

Magyar Narancs: A regény mozaikos szerkezetű, rendkívül sok anekdota, lazán összefűzve. Azt is el tudnánk képzelni, hogy eredetileg nem regénynek indult.

M. Nagy Miklós: A különböző koncepciók, amelyek ezt a könyvet regénnyé tették, írás közben születtek. Persze egy idő után volt már komoly tudatosság is abban, hogyan fűzöm össze a történeteket, de a szövegek maguktól kezdtek el íródni. Nem akartam könyvet, regényt írni, de egyszer csak nem tudtam nem leírni ezeket a történeteket. Amikor viszont már úgy láttam, hogy mégis könyv lehet belőle, akkor arra gondoltam, legyen ez egy kicsit vicces, helyenként tanulságos, gondolatébresztő anekdotafüzér, amiből sok mindent meg lehet tudni az orosz kultúráról és az orosz irodalomról. Végül aztán minden egyes gesztusommal, a stílus és a borító kiválasztásával, a sztorik összeválogatásával az volt a törekvésem, hogy azoknak az olvasóknak is érdekes legyen, akik azért olyan nagyon mélyen nem érdeklődnek az orosz irodalom iránt. Eszem ágában sem volt olyan könyvet rátukmálni egy kiadóra, amelyikről eleve tudom, hogy nem olvassák majd. Könyvkiadóként látom, hogyan lehet és hogyan nem lehet könyvet eladni. Nyilván egy olyan írónak, akinek valami különleges küldetéstudata vagy víziója van, aki eleve nem tud mást csinálni, mint írni, annak nem számít annyira, hogy egy könyvből mennyit lehet eladni. Én viszont könyvkiadóként írtam egy könyvet, és ha nem is minden áron, mindent feladva, de azért arra törekedtem, hogy egyszerű és olvasmányos legyen. Szóval, hogy megvegyék, olvassák az emberek.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.