To Russia with love

  • 2014. november 10.

Snoblesse

Avagy Oroszországról egészen másképp, avagy beszélgetés M. Nagy Miklóssal.

Egy furcsa szerelem történetéről beszélget M. Nagy Miklóssal Oxana Jakimenko, a magyar irodalom szakavatott fordítója a Ha nem is egy bombanő… című könyv kapcsán a különleges hangulatú Massolit könyvesboltban. Mi is hasonlóképpen tettünk, beszélgettünk egy jót M. Nagy Miklós műfordító-íróval, az Európa Könyvkiadó igazgatójával. Interjúnkból idézünk:

false

Magyar Narancs: A regény mozaikos szerkezetű, rendkívül sok anekdota, lazán összefűzve. Azt is el tudnánk képzelni, hogy eredetileg nem regénynek indult.

M. Nagy Miklós: A különböző koncepciók, amelyek ezt a könyvet regénnyé tették, írás közben születtek. Persze egy idő után volt már komoly tudatosság is abban, hogyan fűzöm össze a történeteket, de a szövegek maguktól kezdtek el íródni. Nem akartam könyvet, regényt írni, de egyszer csak nem tudtam nem leírni ezeket a történeteket. Amikor viszont már úgy láttam, hogy mégis könyv lehet belőle, akkor arra gondoltam, legyen ez egy kicsit vicces, helyenként tanulságos, gondolatébresztő anekdotafüzér, amiből sok mindent meg lehet tudni az orosz kultúráról és az orosz irodalomról. Végül aztán minden egyes gesztusommal, a stílus és a borító kiválasztásával, a sztorik összeválogatásával az volt a törekvésem, hogy azoknak az olvasóknak is érdekes legyen, akik azért olyan nagyon mélyen nem érdeklődnek az orosz irodalom iránt. Eszem ágában sem volt olyan könyvet rátukmálni egy kiadóra, amelyikről eleve tudom, hogy nem olvassák majd. Könyvkiadóként látom, hogyan lehet és hogyan nem lehet könyvet eladni. Nyilván egy olyan írónak, akinek valami különleges küldetéstudata vagy víziója van, aki eleve nem tud mást csinálni, mint írni, annak nem számít annyira, hogy egy könyvből mennyit lehet eladni. Én viszont könyvkiadóként írtam egy könyvet, és ha nem is minden áron, mindent feladva, de azért arra törekedtem, hogy egyszerű és olvasmányos legyen. Szóval, hogy megvegyék, olvassák az emberek.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.