Egy furcsa szerelem történetéről beszélget M. Nagy Miklóssal Oxana Jakimenko, a magyar irodalom szakavatott fordítója a Ha nem is egy bombanő… című könyv kapcsán a különleges hangulatú Massolit könyvesboltban. Mi is hasonlóképpen tettünk, beszélgettünk egy jót M. Nagy Miklós műfordító-íróval, az Európa Könyvkiadó igazgatójával. Interjúnkból idézünk:
| ||
Magyar Narancs: A regény mozaikos szerkezetű, rendkívül sok anekdota, lazán összefűzve. Azt is el tudnánk képzelni, hogy eredetileg nem regénynek indult.
M. Nagy Miklós: A különböző koncepciók, amelyek ezt a könyvet regénnyé tették, írás közben születtek. Persze egy idő után volt már komoly tudatosság is abban, hogyan fűzöm össze a történeteket, de a szövegek maguktól kezdtek el íródni. Nem akartam könyvet, regényt írni, de egyszer csak nem tudtam nem leírni ezeket a történeteket. Amikor viszont már úgy láttam, hogy mégis könyv lehet belőle, akkor arra gondoltam, legyen ez egy kicsit vicces, helyenként tanulságos, gondolatébresztő anekdotafüzér, amiből sok mindent meg lehet tudni az orosz kultúráról és az orosz irodalomról. Végül aztán minden egyes gesztusommal, a stílus és a borító kiválasztásával, a sztorik összeválogatásával az volt a törekvésem, hogy azoknak az olvasóknak is érdekes legyen, akik azért olyan nagyon mélyen nem érdeklődnek az orosz irodalom iránt. Eszem ágában sem volt olyan könyvet rátukmálni egy kiadóra, amelyikről eleve tudom, hogy nem olvassák majd. Könyvkiadóként látom, hogyan lehet és hogyan nem lehet könyvet eladni. Nyilván egy olyan írónak, akinek valami különleges küldetéstudata vagy víziója van, aki eleve nem tud mást csinálni, mint írni, annak nem számít annyira, hogy egy könyvből mennyit lehet eladni. Én viszont könyvkiadóként írtam egy könyvet, és ha nem is minden áron, mindent feladva, de azért arra törekedtem, hogy egyszerű és olvasmányos legyen. Szóval, hogy megvegyék, olvassák az emberek.
