| ||
Magyar Narancs: A próza felé fordulásnak mennyire oka, hogy a színházak ma már közel sem ugranak úgy egy új Egressy-darabra, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt?
Egressy Zoltán: Ezt így túlzás mondani, de most nehéz is lenne bármire, mert nincs új darabom. Az, hogy mit írok, nem a fogadókészségen múlik, hanem rajtam. Minden ötlet formát keres, és mostanában drámai alapanyag nem kezdett el feszíteni belülről. Akkor írok, ha muszáj. De ez belülről jön. Időnként jöhetnek felkérések, ilyenkor az ember persze mérlegel.
Természetesen tovább is van az Egressy Zoltánnal készített interjúnk (a teljes szöveg itt olvasható), s úgy tűnik, továbbra is inkább a prózai alapanyagok feszítik belülről a szerzőt, mert nemrégiben látott napvilágot a Százezer eperfa című regénye. A címadó növény nem fiktív, hanem nagyon is létező élőlény, a Margit-szigeten éldegél békésen (ott volt már az 1838-as árvíznél is). E kétszáz éves fánál találkoznak Egressy Zoltán barátai, hogy részleteket olvassanak fel a regényből. Fa alatti felolvasók: Bárdos Deák Ágnes, Veiszer Alinda, Forgách András, Lévai Balázs és Szellő István.
