IV. Budapesti Zsidó Filmfesztivál

  • 2015. november 11.

Snoblesse

Saul fiától a zsidó bíborosig.
false

Michael Verhoeven filmjében, az Elmaradt ölelésben, Laura apja halála után visszatekint azokra az időkre, amikor a második világháború után családjuk úgy döntött, hogy Németországban kezd új életet.

A 24 nap (rendezte Alexandre Arcady) egy megtörtént túszdráma története: Ilan Halimit elrabolják a gazdagnak gondolt zsidó családtól remélt váltságdíj fejében. Szülei és a rendőrség idegölő versenybe száll elrablóival és az idővel, hogy megmenthessék.

Brooklyn legmérgesebb embere nem más, mint Robin Williams. Az egyik utolsó filmszerepében látható színész az elviselhetetlen emberként számon tartott Henryt alakítja, akit váratlanul arról tájékoztat az orvosa, hogy mindössze 90 perc maradt az életéből.

Egy ortodox zsidó nő szerelembe esik és egy teljesen új világ nyílik meg előtte (Félix és Meira); a második világháború elől Uruguayba menekült Jacob Kaplan összefut egy másik német menekülttel, akivel kapcsolatban azt súgják az ösztönei, hogy a náciknak dolgozott (Mr. Kaplan); Jean-Marie Lustiger, egy lengyel holokauszt-túlélő fia Franciaországban élve a papi hivatást választja – pályája csúcsán II. János Pál párizsi érsekké nevezi ki (A zsidó bíboros).

Zsótér Sándor, Molnár Levente és Röhrig Géza a Saul fiában

Zsótér Sándor, Molnár Levente és Röhrig Géza a Saul fiában

 

A programban szerepel Nemes Jeles László filmje, a Saul fia is – kritikánk a filmről itt és itt, a rendezővel készített interjúnk itt, a főszereplővel készült beszélgetésünk pedig itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.