Jerry Lee’s Rock’n’Roll Service

  • 2013. augusztus 27.

Snoblesse

A zongora tetején ugrálni tilos, de felettébb szórakoztató: Jerry Lee magyar tanítványai gyilkolják a hangszert.
false

Jerry Lee, a Gyilkos, akinek John Lennon egyszer megcsókolta a lábát, már rég nem repeszti meg csizmasarokkal a zongorabillentyűket – épp ezért örülhetünk annyira, hogy akad a mesternek egy magyar tanítványa, aki társaival együtt nem csak a klasszikus dalokat, de az eredeti szellemiséget is megidézi a színpadon. A JLL RNR Service frenetikus fellépésein a színpad előtt strázsáló zongoraszerelő szaki nem szimpla látványelem: a hangszer gyakran szorul újraélesztésre, miután Jerry Lee Bence kiugrálta magát a tetején. A kényszerszünetekben a zenekar itatása szigorúan ajánlott – hajnaltájt, amikor már véreresek a szemek, játszanak e fiúk mindig a legjobban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.