Jim Avignon, Rutkai Bori és a Specko Jedno

  • 2011. november 25.

Snoblesse

Összművészek, ha találkoznak: a Brooklyn–Budapest tengely az A38-on.


1994, Berlin: Jim Avignon festő és „pop-art aktivista” a leértékelt áruk polcáról leemeli élete első szintetizátorát. A többi, ahogy mondani szokás, történelem. Az összművészek nagykönyvében grafikus-rajzfilmes-zenész-performer-dizájner-festőművészként jegyzett, Berlinből Brooklynba elszármazott alkotó sok más mellett magáénak mondhatja a „világ leggyorsabban alkotó festője” címét is. A hiperaktív performert legutóbb egy hatvanméteres Brooklyn-i falnál látták, a szemtanúk szerint a fal kifestésével volt elfoglalva. Az A38-ra gyorsfesteni, kiállítani és zenélni érkezik – utóbbi alatt „karaokeshow-ba oltott művészi performance-t" kell érteni, bármit is jelentsen az. Hazai részről Rutkai Bori és a Specko Jedno teszi teljessé az összművészeti kavalkádot.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.