Jim Avignon, Rutkai Bori és a Specko Jedno

  • 2011. november 25.

Snoblesse

Összművészek, ha találkoznak: a Brooklyn–Budapest tengely az A38-on.


1994, Berlin: Jim Avignon festő és „pop-art aktivista” a leértékelt áruk polcáról leemeli élete első szintetizátorát. A többi, ahogy mondani szokás, történelem. Az összművészek nagykönyvében grafikus-rajzfilmes-zenész-performer-dizájner-festőművészként jegyzett, Berlinből Brooklynba elszármazott alkotó sok más mellett magáénak mondhatja a „világ leggyorsabban alkotó festője” címét is. A hiperaktív performert legutóbb egy hatvanméteres Brooklyn-i falnál látták, a szemtanúk szerint a fal kifestésével volt elfoglalva. Az A38-ra gyorsfesteni, kiállítani és zenélni érkezik – utóbbi alatt „karaokeshow-ba oltott művészi performance-t" kell érteni, bármit is jelentsen az. Hazai részről Rutkai Bori és a Specko Jedno teszi teljessé az összművészeti kavalkádot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.