Jó éjszakát Clooneytól

  • 2013. november 20.

Snoblesse

Good Night and Good Luck – a Fogasházban.
false

Jelentős közéleti vitát váltott ki cikkünk, pontosabban a Narancsszemé, melyben George Clooney-t a világ egyik legtúlértékeltebb színészének mertük nevezni (ami persze nem egyenlő a csapnivaló színész kategóriával). Sir George egyelőre nem nyilatkozott az ügyben, de nagyon várjuk, mit lép – addig is érdemes megtekinteni egy nem nagyon, csak épp egy kicsit túlértékelt filmjét, a Jó estét, jó szerencsét! címűt, melyben a rendezőként is jeleskedő színész az amerikai hírműsorok fekete-fehér hőskorát idézi meg egy valóban remek alakítással (az érdem David Strathairné) a középpontban. Kollégánk volt olyan szerencsés, hogy diktafonvégre kaphatta a sztárt – ide kattintva elolvashatja a Narancs hajdani Clooney-interjúját. S hogy micsoda sztárparádét sikerült hősünknek összehoznia, jól jelzi, hogy a Jó estét, jó szerencsét!-ben Robert Downey Jr.-t a film mellékszereplői közt találjuk.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.