| ||
A Jü (Mészáros Ádám: gitár, Hock Ernő: basszusgitár, Halmos András: dob) az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó, kinyíló témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér, power dzsesszből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A zene egyszerre idézi a látszólag különböző indíttatású műfajok egymásra találásának aranykorát, de a Jü a nyilvánvaló reminiszcenciákon túl korántsem a késő hatvanas, kora hetvenes évek fúziós zenéinek felidézésében utazik. A hangszerek lehetőségeinek kitágítása által a folyamatos jelenből egyenesen a jövőbe röpítik a transzba ejtett közönséget: olyan produkciót nyújtanak, amely ideális esetben a befogadónak a zenéről vallott gondolkodását is megváltoztatja. Letisztult, erős programot adnak elő, ahol a mégoly szellemes improvizációk egy pillanatra sem feszítik szét a kompozíciók kereteit – a trió felállás megkívánta szigorú dinamikai és hangnembéli egység egyszerre készteti fegyelmezettségre a három kreatív zenészt, ugyanakkor lehetőséget is nyújt arra, hogy kihozzák magukból a legjobbat.
