Jü, makrohang

  • 2016. február 11.

Snoblesse

Két instrumentális, a műfajhatárokra fittyet hányó, őserejű trió kap egy-egy jó órát a bizonyításra.

A Jü közel fél év után tér vissza a hazai koncertszínpadra: egyre bővülő rajongótáboruk a bizonyság arra, hogy van kereslet nehezen definiálható, a határsértésekből építkező zenéikre, s a remek színpadi produkciójukra. A műfajhatárokat lerontó, a feszes triófelállásból (Mészáros Ádám – gitár, Hock Ernő – basszusgitár, Halmos András – dob) adódó előnyöket maximálisan kihasználó, a remek kompozíciós technikát erős hangulatteremtő képességgel társító, ötleteiket meggyőző hangszeres játékkal kivitelező társulat már készített egy kiváló lemezt Kjetil Møster szaxofonossal, s az utóbbi években több fontos nemzetközi fesztiválon is sikert arattak. Mostani fellépésükhöz különleges vizuális körítést biztosít Kitzinger Gábor erre az alkalomra készült vetítése.

false

A nevét megtévesztő módon csupa kisbetűvel jegyző, szintén klasszikus hármasban (Nagy Gergely – gitár, Gyányi Marcell – basszusgitár, Czirják Tamás – dob) zenélő makrohang a 2014-es Talentométer megnyerése óta az egyik legizgalmasabb magyar koncertzenekarrá nőtte ki magát. Az improvizatív elemekben gazdag zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó trió tavaly szintén abszolvált számos fesztiválfellépést és egy nemzetközi turnét, ráadásul hamarosan megjelenik első nagylemezük is, melyen ígéretük szerint az eddigi anyagaikhoz képest új hangzásokkal kísérleteznek. A képi aláfestés itt sem maradhat el: a makrohang zenéjéhez Notwo vizuálja tesz hozzá egy újabb vonást.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."