Jü, makrohang

  • 2016. február 11.

Snoblesse

Két instrumentális, a műfajhatárokra fittyet hányó, őserejű trió kap egy-egy jó órát a bizonyításra.

A Jü közel fél év után tér vissza a hazai koncertszínpadra: egyre bővülő rajongótáboruk a bizonyság arra, hogy van kereslet nehezen definiálható, a határsértésekből építkező zenéikre, s a remek színpadi produkciójukra. A műfajhatárokat lerontó, a feszes triófelállásból (Mészáros Ádám – gitár, Hock Ernő – basszusgitár, Halmos András – dob) adódó előnyöket maximálisan kihasználó, a remek kompozíciós technikát erős hangulatteremtő képességgel társító, ötleteiket meggyőző hangszeres játékkal kivitelező társulat már készített egy kiváló lemezt Kjetil Møster szaxofonossal, s az utóbbi években több fontos nemzetközi fesztiválon is sikert arattak. Mostani fellépésükhöz különleges vizuális körítést biztosít Kitzinger Gábor erre az alkalomra készült vetítése.

false

A nevét megtévesztő módon csupa kisbetűvel jegyző, szintén klasszikus hármasban (Nagy Gergely – gitár, Gyányi Marcell – basszusgitár, Czirják Tamás – dob) zenélő makrohang a 2014-es Talentométer megnyerése óta az egyik legizgalmasabb magyar koncertzenekarrá nőtte ki magát. Az improvizatív elemekben gazdag zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó trió tavaly szintén abszolvált számos fesztiválfellépést és egy nemzetközi turnét, ráadásul hamarosan megjelenik első nagylemezük is, melyen ígéretük szerint az eddigi anyagaikhoz képest új hangzásokkal kísérleteznek. A képi aláfestés itt sem maradhat el: a makrohang zenéjéhez Notwo vizuálja tesz hozzá egy újabb vonást.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.