Jü, makrohang

  • 2016. február 11.

Snoblesse

Két instrumentális, a műfajhatárokra fittyet hányó, őserejű trió kap egy-egy jó órát a bizonyításra.

A Jü közel fél év után tér vissza a hazai koncertszínpadra: egyre bővülő rajongótáboruk a bizonyság arra, hogy van kereslet nehezen definiálható, a határsértésekből építkező zenéikre, s a remek színpadi produkciójukra. A műfajhatárokat lerontó, a feszes triófelállásból (Mészáros Ádám – gitár, Hock Ernő – basszusgitár, Halmos András – dob) adódó előnyöket maximálisan kihasználó, a remek kompozíciós technikát erős hangulatteremtő képességgel társító, ötleteiket meggyőző hangszeres játékkal kivitelező társulat már készített egy kiváló lemezt Kjetil Møster szaxofonossal, s az utóbbi években több fontos nemzetközi fesztiválon is sikert arattak. Mostani fellépésükhöz különleges vizuális körítést biztosít Kitzinger Gábor erre az alkalomra készült vetítése.

false

A nevét megtévesztő módon csupa kisbetűvel jegyző, szintén klasszikus hármasban (Nagy Gergely – gitár, Gyányi Marcell – basszusgitár, Czirják Tamás – dob) zenélő makrohang a 2014-es Talentométer megnyerése óta az egyik legizgalmasabb magyar koncertzenekarrá nőtte ki magát. Az improvizatív elemekben gazdag zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó trió tavaly szintén abszolvált számos fesztiválfellépést és egy nemzetközi turnét, ráadásul hamarosan megjelenik első nagylemezük is, melyen ígéretük szerint az eddigi anyagaikhoz képest új hangzásokkal kísérleteznek. A képi aláfestés itt sem maradhat el: a makrohang zenéjéhez Notwo vizuálja tesz hozzá egy újabb vonást.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”