Kádár-kori filmek György Péterrel

  • 2013. február 28.

Snoblesse

Egy sokat vegzált film a kádári időkből: A sípoló macskakő zárja a vetítéssorozatot.
György Péter


György Péter

Fotó: MTI

Gazdag Gyulával nemrég arról beszélgettünk (interjúnk vele itt), hogy miként megy a független filmkészítés a szabad világban. Gazdag meglehetősen illetékes az ügyben, hiszen a világhírű Sundance Intézet művészeti vezetőjeként számos sikertörténet részese volt, legutóbb például Benh Zeitlin (interjúnk vele itt) több Oscar-díjra jelölt filmjének, A messzi dél vadjainak a megszületésénél bábáskodott. De Gazdagnak arról is személyes tapasztalatai vannak, nem is kevés, hogy miként megy a filmkészítés egy szabadnak egyáltalán nem mondható világban. Első filmjére, az 1971-ben elkövetett A sípoló macskakőre meglehetősen ferde szemmel nézett a Kádár-kori kultúrpolitika: az építőtáborok nem túl demokratikus intézményét és három diák lázadását górcső alá vevő művet hol megvágni, hol eltüntetni akarta a rendszer, míg végül kitüntetés és botrány lett a vége. György Péter vetítéssorozatában a Kádár-kort veszi szemügyre – nincs is alkalmasabb film A sípoló macskakőnél a korszak szemléltetésére. (Mellékszál: Gazdag macskakövekben gazdag munkásságot tudhat a magáénak, hiszen sokáig úgy volt – és egy kicsit még mindig úgy van –, hogy ő csinál filmet Lengyel Péter Macskakő című kultkönyvéből.)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.