Kádár-kori filmek György Péterrel

  • 2013. február 28.

Snoblesse

Egy sokat vegzált film a kádári időkből: A sípoló macskakő zárja a vetítéssorozatot.
György Péter


György Péter

Fotó: MTI

Gazdag Gyulával nemrég arról beszélgettünk (interjúnk vele itt), hogy miként megy a független filmkészítés a szabad világban. Gazdag meglehetősen illetékes az ügyben, hiszen a világhírű Sundance Intézet művészeti vezetőjeként számos sikertörténet részese volt, legutóbb például Benh Zeitlin (interjúnk vele itt) több Oscar-díjra jelölt filmjének, A messzi dél vadjainak a megszületésénél bábáskodott. De Gazdagnak arról is személyes tapasztalatai vannak, nem is kevés, hogy miként megy a filmkészítés egy szabadnak egyáltalán nem mondható világban. Első filmjére, az 1971-ben elkövetett A sípoló macskakőre meglehetősen ferde szemmel nézett a Kádár-kori kultúrpolitika: az építőtáborok nem túl demokratikus intézményét és három diák lázadását górcső alá vevő művet hol megvágni, hol eltüntetni akarta a rendszer, míg végül kitüntetés és botrány lett a vége. György Péter vetítéssorozatában a Kádár-kort veszi szemügyre – nincs is alkalmasabb film A sípoló macskakőnél a korszak szemléltetésére. (Mellékszál: Gazdag macskakövekben gazdag munkásságot tudhat a magáénak, hiszen sokáig úgy volt – és egy kicsit még mindig úgy van –, hogy ő csinál filmet Lengyel Péter Macskakő című kultkönyvéből.)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.