Kínai művészet az ezredfordulón

  • 2012. augusztus 8.

Snoblesse

Kínai képzőművészet kétezer négyzetméteren, a Szépművészeti Múzeumban.


Míg az Odeon egy Aj Vej-vejről szóló dokumentumfilmmel zárta kapuit, vagyis a közkedvelt újlipótvárosi mozi a kínai hivatalosságok szemében meglehetősen nagy szálkának számító, de a Nyugat által ünnepelt művésszel (fotókiállítása augusztus 16-tól látható az Ernst Múzeumban) búcsúztatta magát, addig a Szépművészeti Múzeumban a kevésbé renitens művészek munkái mutatkoznak be az ezredforduló kínai művészetét felölelő Hagyomány és megújulás című kiállításon. A szeptember 9-éig nyitva tartó tárlat az elmúlt harminc év képzőművészetét mutatja be, különös tekintettel az elmúlt évek nemzetközi kiállításainak és árveréseinek kínai sztárjaira. A képen látható és a Szépművészetiben is bemutatkozó Vu Kuan-csung (Wu Guanzhong) alkotásai 2011-ben összesen 212 millió dollárért keltek el.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.