„Korán kelek és későn fekszem” - Molnár T. Eszter író

  • rés a présen
  • 2016. május 20.

Snoblesse

Stand-up! Egy majdnem normális család - Könyvbemutató a Margó Fesztiválon

rés a présen: A biológia vagy az irodalom volt az első szerelmed?

Molnár T. Eszter: A családomban szinte mindenki orvos, így a biológia nekem természetes közeg volt. Szerelembe inkább a könyvekkel estem: iskolás korom óta erősen foglalkoztat az irodalom. Tudtam, hogy ha felnövök, író leszek, de addig elfoglaltam magam a természettudománnyal. Végül nemcsak a biológus szakot végeztem el, de le is doktoráltam, és évekig dolgoztam kutatóként. A tudományos gondolkodásmód persze megjelenik az írásaimban, néha csak a szöveg szintjén, máskor a témaválasztásban is.

rap: Milyen könyveid, írásaid jelentek meg eddig?

MTE: Verseim és novelláim jelentek meg többek között a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Hévízben, a Műút portálon és a Félonline-on.

false

 

Fotó: Medgyesi Dávid

rap: Mi terelt az úgynevezett ifjúsági irodalom felé?

MTE: Korábban nem terveztem, hogy ifjúsági regénybe kezdek, a verseket és a novellákat inkább felnőtteknek írtam. Aztán megszületett a fejemben a regényem főhőse, és amikor elkezdtem lejegyezni a naplóját, a beszélő hang játékosságából és ártatlanságából éreztem, hogy fiatalabbakhoz szól. Felszabadító volt ezen a könyvön dolgozni, remélem, sok hasonlóban lesz még részem.

rap: Ki az a Bakos Virág?

MTE: Virág az első regényem főhőse, egy kissé különc 15 éves lány, aki egy viccesen kíméletlen naplóban örökíti meg a zűrös családját és a kavarós barátait. A Stand-up! Egy majdnem normális család a Tilos az Á Könyvek gondozásában jelent meg áprilisban. Bár a szereplőket sok apró nyűg mellett egészen komoly gondok is terhelik, nem a problémákra fókuszáltam, hanem a család, a barátság és az elfogadás témáit jártam körül. Elsősorban kiskamaszoknak ajánlom ezt a könyvet, és olyan felnőtteknek, akik maguk is voltak 15 évesek.

rap: Tudós maradtál az írás mellett, vagy főállású író vagy már?

MTE: Izgalmas kutatásokban vehettem részt az ELTE Immunológiai Tanszékén és a freiburgi Max Planck Intézetben, de a tudományos karrier mellett egyre kevesebb időm maradt bármi másra. Munkaidőben próbáltam regényt írni, éjszakánként meg verseket. Türelmetlen lettem, sajnáltam a kísérletekre szánt órákat. Végül megszakítottam a kutatói pályám. Azóta már voltam tudományszervező, pályázatíró és munkanélküli is, de ami a legfontosabb: most jut időm az írásra.

rap: Hol találkozhatunk veled legközelebb? Készül-e új kötet?

MTE: Első kötetes íróként különösen fontosnak tartom a találkozást az olvasókkal. Ott leszek a Tilos az Á Könyvek bemutatóján, a Margó Fesztiválon, a könyvhéten dedikálok, és akkor mutatjuk be a Móra kiadó Jelen! című kortárs ifjúsági antológiáját, melyben szerepel egy novellám. Készülök újabb könyvekkel is: az Egy majdnem normális család második része a tervek szerint karácsonyra kerül a boltokba, és ha minden jól megy, hamarosan megjelenik az első felnőtteknek írt novelláskötetem is.

rap: Mikor és hogyan írsz?

MTE: Korán kelek és későn fekszem, mert egyelőre nem sikerült jobb munkamódszert kitalálnom, mint hogy addig ülök egy-egy oldal fölött, amíg el nem készül. Aztán másnap megint korán kelek, és rendszerint kihúzom a nagy részét annak, amit az előző napon írtam. Sajnos eléggé össze vagyok nőve a laptopommal, de szerencsére türelmes családom van. Ha ifjúsági irodalmat írok, azt különösen jól tolerálják.

rap: Melyik regényhős barátja lettél volna szívesen?

MTE: Gyerekkoromban a legkedvesebb képzelt barátom Erich Kästner hőse, Zónakövi Matyi, azaz Emberke volt.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.