Kyle Hall munkássága az eleven példa arra, hogy még mindig van élet Detroitban – zenei téren mindenképpen. A munkásságát szemtelenül fiatalon kezdő elektronikus zenekészítő és dj (aki alig 16 évesen készíti és adja ki első zenéit) legkorábbi munkáitól kezdve törekszik az őt inspiráló techno és house hagyomány átformálására – mindezt úgy, hogy közben látszólag a műfajok szinte áttekinthetetlen sokféleségében alkot. A tipikus Kyle Hall-szerzemények kivételesen nem az ismétlődő zenei stíluselemekben és formákban hasonlítanak egymásra, hanem a szabályok és bevált struktúrák kiforgatásában – igaz, ez dekonstrukciós hajlam, ez a roncsolási vágy önmagában is stílust teremt. Ráadásul Hall zenéi, maxijai, remixei (más munkájának átszabására álljon itt egy példa) minden szempontból izgalmasak: a fülnek is jólesik hallgatni őket, és mindig érdemes várni a következő meglepetést, hiszen akár a szám utolsó perceiben is bekövetkezhet.
| ||
Hall sokat tanult mentoraitól, Carl Craigtől vagy Theo Parrishtől, és nem keveset köszönhet családi indíttatásának is (édesanyja jazz-, gospelénekesnő, nagybátyja dj, apja klubtulajdonos), de már régóta saját erejéből kápráztatja el a világot. Számtalan megjelenést produkált az elmúlt hat évben, zömmel saját Wild Oats kiadójánál (például tavalyi, álneves bemutatkozó albumát is), néha pedig a legendás Hyperdubnál (mint idén). De annyi biztos, hogy következő vinilje megint csak kevéssé fog hasonlítani az előzőre – s ezt a futurisztikus attitűdöt várhatjuk budapesti (véletlenül pont függetlenségnapi) fellépésétől is. Hazai részről Zovek, Crimson, Tom Select dobálja saját izgalmas korongjait a lemeztányérra, Kyle Hall előtt pedig az itt csekkolható Fort Madeline formáció melegít.
