Les Rhinocéros és Father Murphy a RoHAMban

  • 2012. február 9.

Snoblesse

John Zorn kedvencei a RoHAMban. Prog-jazz és dark wave.


 

„This s*** is rad(ical)!” Ezekkel a nyomdafestéket éppen csak tűrő szavakkal üdvözölte a kritika a 2008 óta létező washingtoni Les Rhinocéros albumát, s a szakíró lelkesültségében alighanem maga John Zorn is osztozott, máskülönben biztosan nem jelenteti meg (Tzadik névre hallgató kiadójánál) a washingtoni rinocéroszok lemezét. Az ambient/noise jazz határmezsgyéjén utazó alakulatot az olasz Father Murphy gót jegyekben gazdag dark wave-es hangulatai követik – ha Nosferatu élne, boldogan forogna a sírjában. És a megpróbáltatásoknak ezzel még mindig nincsen vége, az este hátralévő részében a Küss Mich szolgáltatja a zenei aláfestést.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.