François Truffaut: Két angol lány és a kontinens

  • 2012. február 9.

Snoblesse

80 éve született a Jules és Jim és a Lőj a zongoristára rendezője.


François Truffaut-ról akkor hallottunk utoljára, amikor nemrégiben bemutatták azt a dokumentumfilmet, amely Truffaut és Godard barátságát, majd heves – és sárdobálástól sem mentes – ellenségeskedését örökítette meg. Klasszikusainak műsorra tűzésére ezúttal születése 80. évfordulója ad ürügyet, és az Örökmozgó nem is késlekedik a Truffaut-életmű legjavának levetítésével. A Két angol lány és a kontinens (1971) a nagy klasszikusok között kis klasszikusnak számít. Truffaut, mint a Jules és Jim esetében, ismét a szerelmi háromszögek nagy szakértőjéhez, Henri-Pierre Rochéhoz fordult irodalmi alapanyagért, s bár az eredmény nem mérhető a Jules és Jimhez, Claude, Anne és Muriel története feleannyit sem öregedett, mint például a Claude-ot alakító Jean-Pierre Léaud (őt legutóbb Aki Kaurismäki Kikötői történet című filmjében láthattuk).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.