Lö csibészek – A Pokoli Trió

  • 2016. március 29.

Snoblesse

A TÁP Színház pokolra juttat.
false

 

Fotó: Noval Goya

 

A pokolról elég sok mindent tudunk, aki látta például Woody Allen Agyament Harry című filmjét, az emeletbeosztásokkal is tisztában lehet:

5. emelet: könyvkritikusok, N.R.A. (Nemzeti Fegyvertartók Szövetsége)

6. emelet: szélsőjobboldaliak, sorozatgyilkosok, tévében szereplő ügyvédek

7. emelet: a média (megtelt)

8. emelet: televíziós hittérítők

A pokol bugyraival ismerkedhetünk a TÁP Színház előadásának jóvoltából is, mely Jean-Paul Zartre Szárt tárgyalás vagy Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című műve alapján született: „Három, egymás számára ismeretlen embert összezárnak egy különös helyen. Miután bevallják bűneiket, várják a jól megérdemelt büntetést, de nincs ott senki, aki megbüntethetné őket. A végére azért sikerül keményen megbűnhődniük.”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.