rés a présen: Mióta létezik a Kompánia Színházi Társulat?
Lukács László: A Kompánia Színházi Műhely 2001-ben alakult alternatív társulattá.
rap: Hogyan írnád le azt, amit csináltok?
LL: A színház eszközeivel olyan kérdésekre keresünk választ, melyekkel értelmezhetőbbé válik a világhoz fűződő személyes viszonyunk. A mozgás és a színházi zene mellett mostanában a performansz és a vizuális művészetek felé tapogatózunk. Ez egy interdiszciplináris színházi gondolat.
rap: Sokat dolgoztok koprodukcióban. Kikkel?
LL: A társulat formanyelvének kialakulásában meghatározó szerepet töltött be a más kultúrákkal való találkozás. 2004-ben létrehoztuk a Back to Babylon Nemzetközi Stúdiót, mely kutatási céllal fog össze kísérletező társulatokat, művészeket a világ különböző részeiről, mobilitást és képzési lehetőséget biztosítva a tagok számára. Most éppen thaiföldi zenészekkel dolgozunk, és nagyon erős a lengyel vonal. A lengyel Teatr Jednego Wiersza együttműködésével, Krzystof Żyliński
rendezésében jött létre például az Öt ablak, a látás nyelvtana című zenés produkció. A kísérletezésre 10 éve minden nyáron a Zsámbéki Színházi Bázis ad lehetőséget.
| ||
rap: Milyen darabjaitok vannak repertoáron, mik az újak, és hol láthatók?
LL: Legközelebb Goda Gábor rendezése, az Elfeledett ének lesz az Artusban október 24–25-én, közvetlenül, mielőtt Potsdamban játsszuk az Unidram fesztiválon. Novemberben a népszerű Rómeó és Júliánkat játsszuk Debrecenben, közben dolgozunk egy új darabon, amelynek Penelopé retrospektív a címe, és december 6-án lesz a premierje, de a nyár végén Zsámbékon már megvolt a munkabemutatója. Kapcsolódik ez majd a bázis jövő nyári Lüzisztráté-projektjéhez is, amely női sorstörténetekkel foglalkozik. December 13-án Lackfi János legújabb, nagyon vicces verseskötetéből – Etetős versek a menzáról – lesz egy koncert-színházi előadás gyerekeknek. Előkészületben van az új gyerekelőadásunk, Dániel András Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém, de ez már az új év szele.
rap: Budapesti vagy vidéki társulat vagytok?
LL: Mindkettő. Szoktunk a fővárosban is játszani, de mostanában egyre szorosabb az együttműködés a Zsámbéki Színházi Bázissal, és ketten már megalapíthatjuk a Buda Vidék Regionális Színházat.
rap: A színjátszáson kívül mivel foglalkozik még a csapat?
LL: Mindig fontos volt nekünk az élő zene és a színházi szabadzenei kísérletezés. A társulat körül szerveződött az Angara zenekar – színészekből, zenészekből. Fontos kapcsolódási pont még a Mezei Mária Művészeti Iskola, amit 1996-ban hoztunk létre. A Kompánia több tagja is innen nőtt ki, s most már tanárként dolgoznak az iskolában. Az iskola névadója, Mezei Mária Budakeszin élt, ezért minden év októberében aktív művészeti fesztivált szervezünk a városban, így állítunk a művésznő munkásságának kortárs emléket.
rap: Budakeszin miért jó lakni?
LL: A János-hegy oldalában lakom, mindennap ugyanazon az erdei úton futok. Sok művész, barát lakik itt, sok kis közösség, sok találkozás. A Zsámbéki-medence a természet és a művészet találkozási pontja. Ünnep minden nap.
