Ugyanazon az erdei úton – Lukács László, a Kompánia vezetője

  • rés a présen
  • 2014. október 17.

Snoblesse

Október 24–25-én Goda Gábor rendezését, az Elfeledett éneket játsszák.

rés a présen: Mióta létezik a Kompánia Színházi Társulat?

Lukács László: A Kompánia Színházi Műhely 2001-ben alakult alternatív társulattá.

rap: Hogyan írnád le azt, amit csináltok?

LL: A színház eszközeivel olyan kérdésekre keresünk választ, melyekkel értelmezhetőbbé válik a világhoz fűződő személyes viszonyunk. A mozgás és a színházi zene mellett mostanában a performansz és a vizuális művészetek felé tapogatózunk. Ez egy interdiszciplináris színházi gondolat.

rap: Sokat dolgoztok koprodukcióban. Kikkel?

LL: A társulat formanyelvének kialakulásában meghatározó szerepet töltött be a más kultúrákkal való találkozás. 2004-ben létrehoztuk a Back to Babylon Nemzetközi Stúdiót, mely kutatási céllal fog össze kísérletező társulatokat, művészeket a világ különböző részeiről, mobilitást és képzési lehetőséget biztosítva a tagok számára. Most éppen thaiföldi zenészekkel dolgozunk, és nagyon erős a lengyel vonal. A lengyel Teatr Jednego Wiersza együttműködésével, Krzystof Żyliński
rendezésében jött létre például az Öt ablak, a látás nyelvtana című zenés produkció. A kísérletezésre 10 éve minden nyáron a Zsámbéki Színházi Bázis ad lehetőséget.

false

rap: Milyen darabjaitok vannak repertoáron, mik az újak, és hol láthatók?

LL: Legközelebb Goda Gábor rendezése, az Elfeledett ének lesz az Artusban október 24–25-én, közvetlenül, mielőtt Potsdamban játsszuk az Uni­dram fesztiválon. Novemberben a népszerű Rómeó és Júliánkat játsszuk Debrecenben, közben dolgozunk egy új darabon, amelynek Penelopé retrospektív a címe, és december 6-án lesz a premierje, de a nyár végén Zsámbékon már megvolt a munkabemutatója. Kapcsolódik ez majd a bázis jövő nyári Lüzisztráté-projektjéhez is, amely női sorstörténetekkel foglalkozik. December 13-án Lackfi János legújabb, nagyon vicces verseskötetéből – Etetős versek a menzáról – lesz egy koncert-színházi előadás gyerekeknek. Előkészületben van az új gyerekelőadásunk, Dániel András Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém, de ez már az új év szele.

rap: Budapesti vagy vidéki társulat vagytok?

LL: Mindkettő. Szoktunk a fővárosban is játszani, de mostanában egyre szorosabb az együttműködés a Zsámbéki Színházi Bázissal, és ketten már megalapíthatjuk a Buda Vidék Regionális Színházat.

rap: A színjátszáson kívül mivel foglalkozik még a csapat?

LL: Mindig fontos volt nekünk az élő zene és a színházi szabadzenei kísérletezés. A társulat körül szerveződött az Angara zenekar – színészekből, zenészekből. Fontos kapcsolódási pont még a Mezei Mária Művészeti Iskola, amit 1996-ban hoztunk létre. A Kompánia több tagja is innen nőtt ki, s most már tanárként dolgoznak az iskolában. Az iskola névadója, Mezei Mária Budakeszin élt, ezért minden év októberében aktív művészeti fesztivált szervezünk a városban, így állítunk a művésznő munkásságának kortárs emléket.

rap: Budakeszin miért jó lakni?

LL: A János-hegy oldalában lakom, mindennap ugyanazon az erdei úton futok. Sok művész, barát lakik itt, sok kis közösség, sok találkozás. A Zsámbéki-medence a természet és a művészet találkozási pontja. Ünnep minden nap.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.