Ugyanazon az erdei úton – Lukács László, a Kompánia vezetője

  • rés a présen
  • 2014. október 17.

Snoblesse

Október 24–25-én Goda Gábor rendezését, az Elfeledett éneket játsszák.

rés a présen: Mióta létezik a Kompánia Színházi Társulat?

Lukács László: A Kompánia Színházi Műhely 2001-ben alakult alternatív társulattá.

rap: Hogyan írnád le azt, amit csináltok?

LL: A színház eszközeivel olyan kérdésekre keresünk választ, melyekkel értelmezhetőbbé válik a világhoz fűződő személyes viszonyunk. A mozgás és a színházi zene mellett mostanában a performansz és a vizuális művészetek felé tapogatózunk. Ez egy interdiszciplináris színházi gondolat.

rap: Sokat dolgoztok koprodukcióban. Kikkel?

LL: A társulat formanyelvének kialakulásában meghatározó szerepet töltött be a más kultúrákkal való találkozás. 2004-ben létrehoztuk a Back to Babylon Nemzetközi Stúdiót, mely kutatási céllal fog össze kísérletező társulatokat, művészeket a világ különböző részeiről, mobilitást és képzési lehetőséget biztosítva a tagok számára. Most éppen thaiföldi zenészekkel dolgozunk, és nagyon erős a lengyel vonal. A lengyel Teatr Jednego Wiersza együttműködésével, Krzystof Żyliński
rendezésében jött létre például az Öt ablak, a látás nyelvtana című zenés produkció. A kísérletezésre 10 éve minden nyáron a Zsámbéki Színházi Bázis ad lehetőséget.

false

rap: Milyen darabjaitok vannak repertoáron, mik az újak, és hol láthatók?

LL: Legközelebb Goda Gábor rendezése, az Elfeledett ének lesz az Artusban október 24–25-én, közvetlenül, mielőtt Potsdamban játsszuk az Uni­dram fesztiválon. Novemberben a népszerű Rómeó és Júliánkat játsszuk Debrecenben, közben dolgozunk egy új darabon, amelynek Penelopé retrospektív a címe, és december 6-án lesz a premierje, de a nyár végén Zsámbékon már megvolt a munkabemutatója. Kapcsolódik ez majd a bázis jövő nyári Lüzisztráté-projektjéhez is, amely női sorstörténetekkel foglalkozik. December 13-án Lackfi János legújabb, nagyon vicces verseskötetéből – Etetős versek a menzáról – lesz egy koncert-színházi előadás gyerekeknek. Előkészületben van az új gyerekelőadásunk, Dániel András Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém, de ez már az új év szele.

rap: Budapesti vagy vidéki társulat vagytok?

LL: Mindkettő. Szoktunk a fővárosban is játszani, de mostanában egyre szorosabb az együttműködés a Zsámbéki Színházi Bázissal, és ketten már megalapíthatjuk a Buda Vidék Regionális Színházat.

rap: A színjátszáson kívül mivel foglalkozik még a csapat?

LL: Mindig fontos volt nekünk az élő zene és a színházi szabadzenei kísérletezés. A társulat körül szerveződött az Angara zenekar – színészekből, zenészekből. Fontos kapcsolódási pont még a Mezei Mária Művészeti Iskola, amit 1996-ban hoztunk létre. A Kompánia több tagja is innen nőtt ki, s most már tanárként dolgoznak az iskolában. Az iskola névadója, Mezei Mária Budakeszin élt, ezért minden év októberében aktív művészeti fesztivált szervezünk a városban, így állítunk a művésznő munkásságának kortárs emléket.

rap: Budakeszin miért jó lakni?

LL: A János-hegy oldalában lakom, mindennap ugyanazon az erdei úton futok. Sok művész, barát lakik itt, sok kis közösség, sok találkozás. A Zsámbéki-medence a természet és a művészet találkozási pontja. Ünnep minden nap.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.