"Messzebbre nem látok" - Kovács Gerzson Péter koreográfus

  • rés a présen
  • 2013. szeptember 13.

Snoblesse

Szeptember 18-tól ismét L1danceFest - a nemzetközi fesztiválról a TranzDanz koreográfusát kérdeztük.

rés a présen: Mi az idei L1danceFestben a nagy szám?

Kovács Gerzson Péter: A tavaly már titkos rendezvénnyé alakult Őszi Fesztivál (Café Budapest néven) alig szolgálta a kortárs művészetek alkotóit és közönségét, és nagy valószínűséggel így lesz ez idén is, hisz már szeptember van, de még semmit nem hallottam az idei programról. Ebben a közegben hoz létre egy civil szervezet (L1) a maga erősen korlátozott eszközeivel, szuverenitását és szellemi függetlenségét is bizonyítva egy izgalmasnak ígérkező, nemzetközi anyagot is bemutató, elsősorban a kortárs táncra fókuszáló fesztivált.

false

rap: Hogyan kapcsolódsz a történetbe?

KGP: Az L1danceFesten indul a TranzDanz zászló alatt működő Jövőtánc harmadik évadja. Szeptember 18-19-20-21-én este 11-től a Jedermannban lépnek fel az általam meghívott művészek, a hazai kortárs táncélet jól ismert szereplői és zenész társaik: KGP - Hock Ernő, Nemes Zsófi - Szirtes Edina Mókus, Góbi Rita - Szegő Dávid, Bora Gábor - Tettemanti Tamás. A Jövőtánc a TranzDanz an-artist (Duchamp) programja a periférián (Ráday utca vége), ahol kávéházi környezetben, a "felszentelt" és misztifikált színházi térből kivonulva lépnek a művészek a közönség elé.

rap: Mik lesznek a kiemelt előadások?

KGP: A külföldiek közül azért nem ajánlok, mert nem ismerem őket - majd most megismerem. A hazaiak között pedig nem tennék kivételt. A legtisztességesebb, ha a Jövőtáncra invitálok mindenkit, az úgyis az előadások után kezdődik. A külföldieket azért nézze mindenki, mert nem lesz más, aki idehozza őket (anno Jerome Belt se ismerte senki, amikor meghívtam a MU-ba, aztán, amikor észbe kaptak, már világsztár volt), és a hazaiakat is el kell kezdeni megismerni, mert köztük is lehet egy kelet-európai Jeroöme Bel.

rap: A kísérőprogramok hogyan kapcsolódnak az előadásokhoz?

KGP: Ha jól értem a MAKT célját, arra kívánja rábírni a táncosokat, hogy szálljanak be a kortárs táncművészet aktuális helyzetének, általában a kultúrában és egyáltalán a társadalomban elfoglalt szerepének meghatározásába, elemzésébe. Ezt a törekvést mindenki számára követendőnek tartom (nem csak kortárs táncosok számára), hiszen bárki, aki erre lehetőséget kap, ugyan mi módon nyilatkozik a világról, ha abban saját helye és helyzete meghatározására nem képes?

rap: Mi van a TranzDanz együttessel?

KGP: A Jövőtánc sorozattal kezdünk, amit követ egy Bankett flash a Pécsi Táncfesztivál gálaműsorában, és már megkezdődtek az új darab, a DiverZity próbái. A MU-ban lesz a bemutató október 11-12-én, zene ismét DJ Wondawulf, képanyag Horváth Boldi, tánc Blaskó Bori, Fehér Laura, Bora Gábor, Tókos Attila, szóval a jó öreg Borán kívül csupa új arc. A darab az aktuális közérzet(em)ről szól, ebben a nem is annyira képzeletbeli városban, DiverZityben, amelynek hiszterizált és agymosott, gyűlölködő és féltékeny, reális és irracionális félelmektől rettegő, a vezérért rajongó vagy neki csupán meghunyászkodó lakóit látjuk majd. Széttöredezett, apró fragmentumokból összeálló, irányvesztett életük nem tart sehová, talán már nem is élnek, illúzió, propaganda, népi-globál reality show, átverés az egész...

rap: Hosszabb távú tervek?

KGP: Azt mondják, a kiegyensúlyozott és hatékony működés, az egészséges psziché egyik feltétele a tervezhetőség. Nos, a szabadúszó életéből, főleg, ha a kortárs táncszférában tevékenykedik, ez az elem alapvetően hiányzik. Remélem, így, 25 éves TranzDanz-teljesítménnyel a hátam mögött továbbra is elő tudom teremteni azokat a forrásokat, amelyek az új darabok megalkotásához és a repertoáron tartottak továbbjátszásához szükségesek, esetleg nemzetközi kooperáció is kiépíthető - ősszel, a bemutató után Baszkföldre utazik a társulat -, foglalkozni kéne a hazai hivatásos tánc anomáliáival és jövőképével is, ami nem annyira alkotó, inkább programalkotó munka... messzebbre nem látok...

(http://l1dancefestival.blogspot.hu/)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.