Mészáros Máté: Hinoki 2.0

  • 2015. április 10.

Snoblesse

Táncosok holdbéli tájban. Hinoki part II. a Trafóban.
false

 

Fotó: Dömölky Dániel

Hogy mondják táncul, hogy…? Ha hihetünk a szemtanúknak (és hihetünk), akkor a tavaly októberben bemutatott Hinoki című produkcióban „Mészáros Máté a fizikalitás és a mozgás nyelvére fordított le egyetemes, megválaszolhatatlan kérdéseket, ösztönöket és érzéseket: a rombolás igényét, az újrakezdés lehetőségeit, az elmúlást és a gyászt, a magányt és a kétségbeesést”. Mindebben nagy segítségére volt Porteleki Áron zeneszerző, aki a most bemutatott Hinoki 2.0-ban is alkotótársa Mészárosnak. „Az új verzióban a téma megmaradt, a megformálás azonban még az eddiginél is brutálisabb. Eltűntek a színházi elemek, az előadás jóval feszesebbé vált. Az újjászületett Hinokiban fekete polifoam törmelék borítja a színpadot, holdbéli táj veszi körül a táncosokat. A táncosok harcolnak vele, eltemetik benne egymást, vagy romantikus táncukkal varázsolják el a nézőt.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.