Miniszterek gatyában

  • 2012. május 15.

Snoblesse

Egy úszómester sztárfotói a harmincas évekből.


Pusztai Sándort nem jegyzi a fotótörténet, ellenben az úszómester-történet igen: a fiatalon az operaénekesi pálya felé kacsingató, végül úszómesteri rangban szolgáló férfiú a húszas-harmincas évek Budapestjén, a Gellért és a Széchenyi fürdőkben teljesített szolgálatot. Fontos ember volt, aki nélkül megállt volna a fürdőélet. És e fontos embernek volt egy hobbija is – a fürdővendégek fotózása. Akik között megfordult a kor társadalmi elitjének színe-virága, így lett a fényképész hajlamú úszómester medenceparti modellje Karinthy Frigyes és Heltai Jenő, Klebelsberg Kunó és ifj. Horthy Miklós, Tolnay Klári és Alpár Gitta, Muráti Lili és Hatvany Lajos. A fürdőruhás nagyságokat és nagyságos fürdőruhákat megörökítő képek június 17-ig, tehát még a fürdőszezonban is láthatók a Mai Manó Házban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.