Tizenhárom darab 8 és 12 év közötti gyerek áll a színpadon a Next Day című előadásban, amely a hanyatló Nyugat fesztiváljain nagy sikerrel szerepelt. De mi, magyarok, nem dőlünk be neki!
Vegyük például a műsorfüzetet! „Philippe Quesne szereti az embert mikroszkópon keresztül nézegetni: hogyan mozog, fejlődik, reagál. Rovartan, ő így hívja.” Tessék, hát mi ez itt? Ez a rendezőnek nevezett ámokfutó rovarnak nézi a gyerekeket! Szabad ezt, kérem? A saját hazánkban? A saját hazánkban?
| ||
De tovább is van! „Laboratóriumában bizonytalan határokat teremt, keverednek a nyelvek és a zene, a magány és a csoportdinamika.” Magány? Bizonytalan határok? Keveredő nyelvek? Mi ebből, köszönjük, nem kérünk. A magyar emberek döntöttek: megvédjük a határainkat és a nyelvünket!
Pénteken és szombaton játsszák a Trafóban, ha valakit esetleg mégis érdekelne.
Kezdés mindkét napon: 20.00.
