Mit művel szegény gyerekekkel ez a flúgos francia? Ráadásul a színpadon!

  • 2015. október 8.

Snoblesse

Úgy látszik, ebbe az országba már bárkit beengednek...

Tizenhárom darab 8 és 12 év közötti gyerek áll a színpadon a Next Day című előadásban, amely a hanyatló Nyugat fesztiváljain nagy sikerrel szerepelt. De mi, magyarok, nem dőlünk be neki!

Vegyük például a műsorfüzetet! „Philippe Quesne szereti az embert mikroszkópon keresztül nézegetni: hogyan mozog, fejlődik, reagál. Rovartan, ő így hívja.” Tessék, hát mi ez itt? Ez a rendezőnek nevezett ámokfutó rovarnak nézi a gyerekeket! Szabad ezt, kérem? A saját hazánkban? A saját hazánkban?

Nehogy már a lány vigye a vadászpuskát!

Nehogy már a lány vigye a vadászpuskát!

 

De tovább is van! „Laboratóriumában bizonytalan határokat teremt, keverednek a nyelvek és a zene, a magány és a csoportdinamika.” Magány? Bizonytalan határok? Keveredő nyelvek? Mi ebből, köszönjük, nem kérünk. A magyar emberek döntöttek: megvédjük a határainkat és a nyelvünket!

Pénteken és szombaton játsszák a Trafóban, ha valakit esetleg mégis érdekelne.

Kezdés mindkét napon: 20.00.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.