| ||
Az általános közmegegyezés szerint Bill Murray azon istenkirályok egyike, akiknek istenkirálystátuszukat legalább három (igen: 3) évtizeden át sikerült megőrizniük – aki kapásból még egy ilyen alakot tud mondani, az megérdemli, hogy egyszer együtt cigizzen a mesterrel New Yorkban. Murray valahogy még abból is jól tudott kijönni, hogy elvállalt egy kis haknit a Ghostbusters női remake-jében, és akinek ez is sikerült, annak minden sikerült. Sikerült például tetőtől talpig tréningruhában átsétálnia egy másik istenkirály, Jim Jarmusch szép emlékű filmjében, a Hervadó virágokban. Kritikusunk még frissiben értékelte a látottakat, és a követezőképp zárta sorait:
„Murray idősödő Don Juanja – akit egy névtelen levél és egy ügybuzgó szomszéd robbant ki a kényelmes köldöknézés állapotából – ismeretlen terepre ér, amikor fiatalkori szerelmei és egy neki tulajdonított fiúgyermek nyomába ered. A zavarosba tévedő alak védekező egykedvűsége látványos show-elem, a helyenként pozőrködésbe hajló alakításnál azonban jóval meggyőzőbb, amikor Jarmusch az apró holmik közül bányássza elő poénjait. A történetmondás nem az ő asztala, a mellékes részletek magától értetődő abszurditásához azonban még mindig neki van a legjobb szeme.”
