Mizantrópokból elég jól állunk, valódi embergyűlölőkből is, de most Molière 1666-os darabjáról van szó, melynek, ha csak a főváros vezető színházát, a Katonát nézzük, már akkor is két emlékezetes előadásáról tudnánk beszámolni. A Spirit Kamaraszínház előadása annyiban rokon is a katonás előadásokkal, hogy ők is Petri György fordításából dolgoznak, máskülönben viszont merőben más természetű produkcióról van szó, hiszen ebben A mizantrópban lépten-nyomon felhangzanak a Quimby számai, az Adroidő éppúgy, mint a Most múlik pontosan, a Kávéház vagy az Autó egy szerpentinen.
